CzineMihalyLKettős évforduló adja aktualitását, hogy 2024-ben megemlékezzünk térségünk jeles szülöttéről, Czine Mihályról, aki 95 éve, 1929. április 5-én született a Nyírmeggyeshez tartozó Némethi-tanyán. Apja, Czine Zsigmond, juhász volt, tíz gyermek édesapja.

Mihály kilencedikként érkezett a családba. Három éves volt, amikor Hodászra költöztek. Ekkor már saját házat tudott venni az apja, és néhány hold földet.

Jó helyre születtem – olvashatjuk Karádi Zsoltnak adott interjújában. „Jó hely volt ez a vidék irodalmilag, nyelvileg, történetileg egyaránt: ahogy Ady mondja: ez a táj Magyarország dagasztóteknője.”

Hodászon kezdett iskolába járni. Tanítóira, később tanáraira nagy szeretettel és tisztelettel emlékszik; első tanítója Lisztay tanító úr volt, majd Siketh Mihály vette át. Ő volt az, aki felismerte a tehetségét, és heti rendszerességgel megjelent a családnál, hogy arra kérje az apát, engedje továbbtanulni Miskát. Az apa szíve szerint engedte volna, de otthon is nagy szükség volt a dolgos kézre. Siketh tanár úr kitartó volt, így Czine Mihály a nyírbátori polgári iskola tanulója lett. Innen Nyíregyházára vezetett az útja, ahol tanítói oklevelet szerzett. A tanítóképző volt az az iskola, ahová a szegényebb gyerekek is bekerülhettek, de kiváló oktatás folyt ezekben az intézményekben. Az itteni tanárai is nagy hatással voltak rá, és a tanárai is szeretettel emlékeztek a tehetséges diákra. Sárdi Béla emlékeiben így maradt meg Czine Mihály:
„Czine Mihály nagyon mélyről jött, felmenői mind kisparasztok, (...) az ő élete és irodalmi közéleti tevékenysége éppen ebből fakadóan csupa szolgálat: az egész mélyen megnyomorított magyarságot szakadatlan szívóssággal, (...) állhatatosan és csendes szerénységgel segíteni kívánta.”

Innen Sárdi Béla tanácsára az Eötvös Kollégiumban folytatta tanulmányait. Történelemből Kosáry Domokos, irodalomból Király István volt a szakvezetője. Bár eredetileg a történelem jobban érdekelte, de Király István csábításának engedve az irodalom felé fordult. A diploma megszerzése után az Új Hangnál kezdett el dolgozni, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1964-74 között az ELTE docense, 1974-től egyetemi tanár, majd 1988-tól tanszékvezető lett. Fő kutatási területe Móricz Zsigmond, a népi írók és a kisebbségi magyar irodalom. Leghűségesebb tanítványai a vidéki fiatalok voltak. Nagyon fontosnak tartotta a tehetséggondozást.

„A tehetség nemzeti kincs, amire gondolni kell, amire vigyázni kell! ... Mindnyájunk érdeke, hogy a tehetségek minden irányban és legteljesebb mértékben kibontakozhassanak.”

Közéleti és hitéleti tevékenysége is jelentős. 1986-tól a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, 1989-1990 között alelnöke, majd 1990–1991 között elnöke. A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt 1996-ig. 1991-től az országos zsinat világi elnöke.
Sokfelé megfordult a világban, Amerikában is járt, a világ közepe azonban Hodász és Nyírmeggyes maradt számára. Akiket igazán szeretett és becsült, azokat el is vitte Hodászra és Nyírmeggyesre. Így járt ott Veres Péter és Szabó Pál, Sánta Ferenc és Nagy László is. Mátészalkán is többször járt természetesen. 1993 október 15-én ő méltatta Képes Gézát a könyvtárunk névadó ünnepségén.

CzineMihaly

Czine Mihály a Képes Géza Könyvtár névadóján.

Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, többek között József Attila-díjat, Darvas József-díjat, Széchenyi-díjat (1994) is kapott. 2012-ben az özvegye és lánya vette át a posztumusz kapott Magyar Örökség díjat.

1999. január 21-én hunyt el az ember, aki hűséggel szolgálta az egyházat és az irodalmat. (Csiha Kálmán)

Felhasznált irodalom:
Végh Károly: Czine Mihály (2002)
Czine Mihály köszöntő és bibliográfia (1989)
Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet

Ajánló

  internetnepe

Keresés