Ma már lassan a feledés homályába merül ez a szép népszokás, mely a 20. század elejéről származik, és a katolikus csalásoknál terjedt el. Szokás szálláskeresésnek és szentcsaládkilencednek is nevezni.

A hívek minden nap más-más családhoz látogatnak el a szent családot ábrázoló képpel, vagy szoborral, ezzel jelképezve a szálláskeresést. December 15-én látogatják meg az első családot, és kilenc napon át mindig más-más családot keresnek fel. A házigazdánál már egy feldíszített házi oltár várja a képet, amit a ház asszonya, vagy a pap meghint szentelt vízzel, és az oltárra helyezik égő gyertyák és mécsesek közé. Egyes szabolcsi településeken a szent család képét zöldbúzával rakják körül. Ezt követően az egybegyűltek együtt imádkoznak és énekelnek.

Kilenc napon át mindig más-más család fogadja be a szálláskeresőket karácsonykor a kép vagy a templomba, vagy valamelyik családhoz kerül a következő adventig. A szentcsalád-járás idején minden nap megajándékoznak egy szegényebb gyerekes családot.
Sajnos a szálláskeresés szokását ma már kevesen ismerik, nem igazán járják, pedig az ünnepre való lelki felkészülést nagyban segítené, és a közösségformáló ereje is van.

Felhasznált irodalom:
Magyar katolikus lexikon
Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások