Tőkés Jánosné, Böske néni, 1968. január 16-tól dolgozott a Városi Könyvtárban, kezdetben fiókkönyvtár vezetőként részmunkaidőben, 1976-tól főfoglalkozású könyvtárosként.

Viszonylag későn választotta a könyvtáros hivatást, de mint mindenből, ebből is a legtöbbet hozta ki, hiszen az élettapasztalatát, kiváló emberismeretét jól kamatoztatta a munkája során. Elsősorban a könyvtári állomány nyilvántartása, a raktári katalógus építése volt a fő feladata, ami nagyfokú precizitást igényelt. Jellegzetes betűit a mai napig őrzik a leltárkönyvek, katalóguscédulák. De jól érezte magát az olvasószolgálatban is, hiszen számtalan könyvtárlátogató személyes ismerőse volt, sok fiatallal megszerettette az olvasást.

Munkafegyelme, pontossága, vidámsága jó hatással volt munkatársaira is.

Amikor mi (a mai könyvtári dolgozók többsége) elkezdtük pályafutásunkat, Böske néni már nyugdíj mellett dolgozott. Nagyon sokat tanultunk tőle, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is: pontosságot, türelmet, nagyvonalúságot. Vannak szófordulatok, amit a mai napig használunk egymás között, hisz Böske néni így mondta. Vannak kirándulások, szakmai napok, melyekre mindig mosolyogva emlékezünk, hiszen Böske néni fiatalos megszólalásai garantálták az önfeledt vidámságot.

1994. december 31-ig volt a munkatársunk, de nyugdíjas éveiben is aktív volt, tagja volt a Dorgay Egyesületnek, a Royal Nyugdíjasklubnak, de gyakran látogatta a városi rendezvényeket is.

Igen, tudtuk, hogy eljön az idő, amikor búcsúznunk kell, hiszen júliusban már a 99. életévébe lépett Böske néni.

Azokkal a szavakkal köszönünk el, ahogyan ő köszönt tőlünk, egy felejthetetlen kiránduláson, a csónakból integetve: Isten veletek!

Isten vele, Böske néni!

Mindenki aki szerette, tisztelte, végső búcsút vehet tőle 2023. november 18-án 11 órakor a mátészalkai köztemetőben.