Az idei év kiemelkedő évfordulókban gazdag esztendő. Még alig fordítottunk néhány lapot a naptárban máris Petőfi és Madách születésének 200. évfordulójáról emlékeztünk meg, de a Himnusz keletkezésének is megünnepeltük már a 200. évfordulóját. A márciusban is fontos eseményekről emlékezünk meg.

175 éve, 1848 március 13-án írta meg Petőfi a Nemzeti dalt. A verset, mely a hazafias költészet kiemelkedő alkotása. A verset eredetileg a pesti ifjúság március 19-ére tervezett „reformlakomájára” szánta, de az európai események felgyorsultak. „A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” – írja naplójában.

Petőfi köztudottan makacs volt, nem tűrte, ha verseibe beleszólnak, de most egy jurátus, nevezetesen Szikra Ferenc szavára hallgatott, így lett a Rajta magyarból! Talpra magyar! „barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, aztán rajta”
A Nemzeti Múzeum lépcsőjénél, 1900 március 15-én emléktáblát avattak. A tábla büszkén hirdeti, hogy „e helyről szavalta el” Petőfi forradalmi versét. Petőfi a mű egyik kéziratára az alábbiakat írta: „E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utcában (most szabad sajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.” Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy ott nem szavalta el.

Szabóné Dankó Erzsébet