Petofi 3Petőfi iskolai tanulmányait Félegyházán kezdte meg 1828-ban, önkéntesként, ami azt jelentette, hogy még nem járt be rendszeresen órákra. (Ekkor még csak 5 éves volt!) Írni, olvasni már korábban tanították.

A rendes tanulmányait 1828 őszén kezdte meg a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. 1830-ban a család Szabadszállásra költözött, ezért átíratták a helyi iskolába a kisfiút. Itt csak egy fél évig tanult, az ősszel már Sárszentlőrincen folytatja a tanulmányait. Hogy milyen gyerek volt a kis Sándor, arról az egykori iskolatárs, az „örök” barát Sass István írt a Vasárnapi ujság 1883. évi 51. számában.

VasarnapiUjsag 1883

A képre kattintva elolvasható Sas István írása.

Sárszentlőrincről a pesti evangélikus gimnáziumba vezetett az útja, de itt már nem tudott olyan jó eredményeket elérni, ezért 1835-ben már Aszódon találjuk.

Aszód sok szempontból jelentős állomása életének. Itt aztán osztályelső lett ő is, és az öccse is. A tanulmányával nem volt probléma, viszont minden csínytevésben élen járt. Kemény Mihály a Fővárosi lapok 1877. évi 148. számában így emlékszik meg az egykori iskolatársról, annak viselt dolgairól.

FovarosiLapok 1877

A képre kattintva elolvasható Kemény Mihály írása.

Az iskolának volt egy 52 kötetből álló kis könyvtára, melyet a legjobb tanulók is használhattak. 1837/38-ban ő maga volt a könyvtárnok.

Aszódi éveiről 1845-ban az úti jegyzetekben így emlékszik meg:
„Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába.
S mily eseménydús három esztendő!
1. Itt kezdtem verseket csinálni – –
2. Itt voltam először szerelmes – –
3. Itt akartam először szinésszé lenni.”

Aszódi évek után Selmecbányára iratkozott be a líceumba. A tanév elején még a szorgalmával sem volt probléma, annál inkább a magatartásával. Lelkes, és legfiatalabb tagja a helybeli önképző Nemes magyar társaságnak. Az önképző körben nagyrészt irodalommal foglalkozott, kedvencei Gvadányi, Csokonai és Vörösmarty. Versei bekerülnek az önképző kör jegyzőkönyvébe is.

1939 januárjában a rossz bizonyítványa miatt apja nem taníttatja tovább, ezért kénytelen volt elhagyni Selmecet.

1841-ben még beiratkozik a pápai kollégiumba, ahol megismerkedik a szintén itt tanuló Jókai Mórral. Tagja volt a képzőtársaságnak, ahol költeményeket olvasott fel, szavalt és bírált.

Pápai diákként jelent meg először nyomtatásban verse. Az Athenaeumnak küldött el három verset, melyek közül Bajza József szerkesztő A borozó címűt jelentette meg 1842. május 22-én. A megjelenés után a lelkes költő Jókait ezekkel a szavakkal bíztatta: „Most már te se nyugodjál, míg tőled is meg nem jelenik valami.”

Ajánló

  internetnepe

Keresés