A téli napforduló környékén már az ókorban is jelentős ünnepeket tartottak. Mivel a sötétség felerősítette az emberekben halálfélelmet, zenével, tánccal, nagy lakomákkal próbálták a sötétséget, a gonoszt elűzni.
A sumérok napfordulós szertartása a Zagmuk nevű ünnep. A mezopotámiai nép azt vallotta, hogy óvó istenük, Marduk év végén vívja meg csatáját a káosz túlvilági szörnyeivel, és 12 napos ünneppel emlékeztek meg erről.
A görögök Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg rituálékkal és drámákkal, a perzsák pedig többek között azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek.
Rómában december 17-én vette kezdetét a Szaturnália, vagyis Szaturnusz isten tiszteletére tartott ünnepség, mely december 25-ig tartott. A házakat örökzöldekkel díszítették fel, az uraságok megajándékozták a szolgákat, a rabszolgákról lekerültek a láncok. Mezítelen énekesek jártak házról házra, és december 25-én, az ünnepség zárásaként áldozatokat mutattak be. Ez a pogány ünnep a kereszténység elterjedésével sem tűnt el teljesen.
A sztyeppei lovas nomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a téli napforduló megünneplése. A hunok a fény születését, a Kara Csong-ot ünnepelték, amely az újjászületés és átváltozás isteni megnyilvánulásának is ünnepe volt.
A korai keresztények, elsőként tartották karácsony ünnepét december 25-én, nem gondolták, hogy Krisztus abban a hónapban született volna, de mivel a pogányok Szaturnáliája is akkor volt esedékes Rómában, a pogány ünnepet kereszténnyé alakították át.
A 325-ös niceai zsinaton felvetették, hogy Jézus születésének ünnepe elváljon a január 6-án tartott Vízkereszttől, és 350-ben I. (Szent) Gyula pápa elrendelte, hogy Jézus születésének ünnepe december 25. legyen. Addig a legtöbben január elején ünnepelték a Megváltó születését.
Az örökzöldekkel díszített lakásoknak is a pogány hagyományai vannak. (Védelmet nyújtottak a sötétségben elszabaduló gonoszokkal szemben.) Az első karácsonyfa-állítás a hagyomány szerint Luther Márton nevéhez fűződik. Hazánkba osztrák-német közvetítéssel került. Brunszvik Teréz martonvásári kastélyának szalonjában állították fel először, 1824-ben.
A második világháború után a Szovjetunió befolyása alá került országokban nem Jézus születését ünnepelték karácsonykor. Fenyőünnepségeket szerveztek az iskolákban, ahol a jóságos Gyed Moroz ajándékozta meg a kispajtásokat, akik nem a Mennyből az Angyalt énekelték el köszönetképpen.
Manapság ugyan a fogyasztás került előtérbe, azért az ünnep középpontjában mégis a családok állnak. Nagyon sokan élnek más-más országokban távol egymástól, így a karácsony ad alkalmat arra, hogy az egész család összegyűljön.
Legyen minden kedves olvasónknak békés, boldog karácsonya!
