Építésének pontos dátuma nem ismert. Az biztos, hogy a telek – vagy talán már a ház is – 1909-ben Fuchs Gyula és neje Krémer Lili tulajdonában volt.

1919-ben Katona Pál és Katona Sándor tulajdonjogát jegyezték be, és 1926-ban vette meg a Szatmárvármegyei Gazdasági Bank, amelynek igazgatója, Ortutay Gyula volt. Elképzelhető, hogy a ma ismert impozáns, egyedi tervezésű, padlástér beépítésű ház ekkor épült fel. A mátészalkai köznyelvben Ortutay villaként emlegették.

1941-ben a bankár Nyíregyházára költözött, és a villa Vitéz Szabó Gyulánéé lett. (Ő Kincses Ilona, Kincses István református lelkész lánya, Dr. Kincses Endre lelkész, Dr. Kincses István orvos, és Kincses József agrármérnök testvére.) Kincses Ilona, örököse nem lévén, a Mátészalkai Református Egyháznak adományozta az épületet, amelyet 1952-ben államosítottak.

Úgynevezett tanácsi bérlakásokat alakítottak ki benne, s olyan családokat költöztettek a villába, akik nem sokat törődtek az állagmegóvással. A rendszerváltozást követően, 1992-ben visszakerült az épület a Mátészalkai Református Egyházközséghez, aki cserébe lemondott a régi református temető tulajdonjogáról, s az az önkormányzaté lett. (Ez a terület ma Kegyeleti Parkként ismert.)

Amikor a Mátészalkai Református Egyházközség kettévált a tulajdonjog a Kertvárosi Református Egyházközségé lett, s az épület parókiaként, lelkészi hivatalként működött.

2010-ben egy újabb ingatlancserére került sor mely során Viktor Péter, valamint Szabados Zoltán és családjaik költöztek a házba. (Az egyházközség parókiáját az ő Erkel Ferenc utcai egykori lakásaikban került kialakításra.) Az új tulajdonosok legjobb tudásuk szerint igyekeztek az épületet felújítani, és az eredeti állapotába visszaállítani.

Az épület az egykori Szélvég, a mai Rákóczi utca dísze. Megőrzése, értékének felmutatása a település érdeke.