Pr Dr Damjanovich SándorDr. Damjanovich Sándor, Széchenyi-díjas magyar orvos, laboratóriumi szakorvos, biofizikus Mátészalkán született 1936-ban. 1954-ben érettségizett, majd felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Itt szerzett diplomát 1960-ban.

1963 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen fizikusi tanulmányokat folytatott. Orvosi diplomájának megszerzése után az egyetem Kórtani Intézetében kapott állást. 1968-ban átkerült az Orvosi Fizikai Intézetbe, amelynek igazgatója lett. Egy évre rá az intézet a Biofizikai Intézet nevet vette fel. Itt kezdetben egyetemi docensként dolgozott. 1972-ben vehette át egyetemi tanári kinevezését. 1974-ben az egyetem tudományos rektorhelyettesévé választották. E tisztségét hat éven keresztül töltötte be. 1986-tól 1990-ig ismét rektorhelyettesként dolgozott. A Biofizikai Intézet 1997-es Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetté történt átnevezése után is megtartotta igazgatói pozícióját. 2002-ben, a Debreceni Egyetem Molekuláris Medicina Kutatóközpont igazgatója lett. Számos alkalommal volt vendégprofesszor neves külföldi kutatóintézetekben: a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézetben, az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetében (NIH), és a San Franciscó-i Egyetemen.

Tagja volt az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO). Több nemzetközi folyóirat, így az Eur. Biophys. Journal szerkesztőbizottságának is tagja volt. Főbb kutatási területei: a sejtmembránok szerkezete, a sejtfelszíni receptorok és ioncsatornák szerepe az immunológiában, transzmembrán jelátvitel, lézerfizikai módszerek alkalmazása a sejtbiológiában.

2006-ban professor emeritusi címet kapott. Az MTA Biofizikai Bizottságának és a Debreceni Akadémiai Bizottságnak is tagja volt. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. A Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságba is bekerült.

Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, volt. Hét monográfia/szakkönyv, illetve közel húsz könyvfejezet írt. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adták közre. 2017-ben halt meg Debrecenben.

Díjai, elismerései:
Went István emlékérem (1990)
Jendrassik emlékérem (Klinikai Laboratóriumi Társaság) (1993)
Szentgyörgyi Albert érem és díj (1995)
Széchenyi-Díj, Magyar Köztársaság (1997)
Szilárd Leo professzori díj, Magyar-USA (2000)
Tankó Béla Díj, Debreceni Egyetem (2001)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002)
Akadémiai Aranyérem (2013)

Forrás: Mindentudás Egyeteme

Fotó: www.unideb.hu

Ajánló

  kezmosas L

Keresés