135 éve, 1887. június 25-én született Budapesten. A család eredeti neve Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított az apja Karinthira, és tértek át evangélikus hitre.
Karinthy apja, tisztviselő volt a Ganz-gyárban, és a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Érdekes, hogy önéletrajzaiban következetesen 1888. évet jelölte meg születési évének, és csak a halálakor derült ki, hogy egy évvel állandóan fiatalabbnak mondta magát.
13 évesen jelent meg első írása a Magyar Képes Világban, a Legrövidebb út című folytatásos regény. Erről így emlékszik 1934-ben a Színházi élet hasábjain.
A teljes cikket a Színházi Élet harmadik oldalán találod. Kattints a képre!
A Markó utcai Főreál Gimnáziumban nem túl fényesen tanult, de végül az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat, de diplomát soha nem szerzett. Nyitott és érdeklődő elme volt, foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót.
1908-tól a Nyugat munkatársa, ekkor kötött életre szóló barátságot Kosztolányi Dezsővel és Csáth Gézával. A Nyugatban először 1910-ben jelent meg írása.
1910-ben Kosztolányi Dezső mutatta be neki Judik Etel színésznőt, akit Karinthy első látásra megszeretett. A háromgyerekes férjes asszony miatt még párbajozott is a férjével, aminek az lett a vége, hogy Karinthy saját kezét lőtte át. Végül 1912-ben megszöktette, Berlinig meg sem álltak. Hat hónap után tértek vissza Magyarországra, és pénzzel bírták a férjet válásra. Megszületett közös gyerekük, a tragikus sorsú Karinthy Gábor. Judik Etel 1918-ban a spanyolnátha áldozata lett.
1920-ban újra megnősült, Bőhm Arankát vette feleségül, aki szintén férjes asszony volt, amikor megismerkedtek. Házasságuk a szokványostól teljesen eltérő kapcsolat volt, amelyben állandóak voltak a konfliktusok, viharok és a féltékenységi jelenetek, nemritkán verekedések. Házasságukból egy gyerek született 1921-ben, Karinthy Ferenc.
1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála, a neves svéd professzor, Olivecrona műtötte meg. Ebből az "élményből" született a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye.
1938-ban Siófokon nyaralt a házaspár. Augusztus 29-én egy szóváltást követően Karinthy visszavonult a szobájába, ahol agyvérzést kapott, és egy óra múlva meghalt. Aranka élete végéig magát okolta.