Petőfi István 1825. augusztus 18-án született, Szabadszálláson, apja nagy örömére, hisz a gyengécske, gyakran betegeskedő Sándor mellé egy életerős fiú érkezett a családba.

István már gyerekként is sokkal elevenebb volt, mint a bátyja, sokat segített apjának a gazdaságban. Már hat éves korában remekül bánt a lovakkal, Jászberényben egy lóversenyen ezüstérmet szerzett. Ezt később Sándor büszkén mutogatta pesti barátainak: milyen derék legény az ő öccse. Miután apja elszegényedett, Sándor azzal vigasztalta az öccsét, hogy ha meggazdagszik, vesz neki egy lovat. István válasza a következő versike volt:

Attól tartok, hogyha majd
Gazdagságod várom,
A vásárra holtomig
Gyalog kell sétálnom.

Az elemi iskola után apja Aszódra íratta őt is, az ottani kisgimnáziumba. Két évig tanult itt, osztályelső lett, de az ismert családi körülmények miatt abba kellett hagynia a tanulmányait, hazaköltözött, hogy segítsen a szüleinek. 13 éves volt ekkor, és évről évre egyre nagyobb gondot vett le apja válláról. 1844-ben írta hozzá az ismert sorokat bátyja:

Tégy érte, amit tenni bír erőd;
Légy jó fiú, és gyámolítsad őt.
Vedd vállaidra félig terheit,
S meglásd, öcsém, az isten megsegít.
(István öcsémhez)

A szabadságharc kitörésekor beállt önkéntes katonának. Buda ostromában, mint főhadnagy vett részt, Világosnál már századosként tette le a fegyvert.
1853-ban – attól tartva, hogy egy esetleges megmozdulásban részt venne – letartóztatták, és 3 évi sáncmunkára ítélték. Itt minden szabadidejét tanulással töltötte, és mint művelt ember szabadult 1857-ben. A három év letelte után egy év katonai szolgálatra rendelték Brünnbe.

Szabadulása után egy ügyvéd mellett dolgozott, majd nevelőnek állt Dánoson Gaylhoffer János családjához. Itt ismerkedik meg a tanítványai nővérével, Antóniával, későbbi feleségével. Mivel a szigorú apa nemet mondott a lánykérésre, gazdatiszti állást szerzett magának Csákón. Öt év múlva kapja meg az atyai áldást, és vehette feleségül Antóniát, aki a házasság 8. hetében örökre elhagyta őt korábbi nőügyei miatt.

A gazdatiszt a munkájába menekült. A nyilvánosság elől Petőfi Zoltán 1870-ben bekövetkezett halála után teljesen elvonult, csak azt nem tudta elkerülni, hogy a frissen megalakult Petőfi-társaság tagjává ne válassza. 1880 május 1-én halt meg.

Felhasznált irodalom - Bajza József: Petőfi István