Ajánló
100 éves volt, amikor még kéziratban olvashattam fel neki a róla szóló könyvet. Ma is csodálattal tölt el, hogy az akkori bergeni tartózkodásom alatt, közös reggelink alkalmával Ő főzte a kávét, forralta a vizet a kemény tojáshoz, Ő rendezte el gusztusosan a lekvárt, a sonkát, a sajtot és a narancslevet, a nappalija kerek asztalán.
Amikor az áruházak polcai kétes eredetű, rossz minőségű élelmiszerektől roskadoznak, amikor a gazdik hasa fáj, a bőrük kiütéses, és nem ehetnek meg akármit, akkor már csak a macskák segíthetnek!
Amikor útra keltünk, hogy felkeressük Lechner Ödön épületeit határon innen és túl, tudtuk, hogy az egyik legnagyobb magyar építőművész nyomába szegődtünk.
Lehetséges-e szemét nélkül működtetni egy háztartást? Lehet-e úgy vásárolni, hogy a szatyrainkba ne kerüljenek műanyag csomagoló eszközök? Meg lehet-e szabadulni mindattól, amire igazából nincs szükségünk? A válasz: határozott igen!
A Halló, mama! egy mostanra mindennapos problémával foglalkozik, a külföldön élő unoka és a Magyarországon lakó nagyszülők kapcsolattartásával.
A hobbikötés reneszánszát éli. Az idősebb generációk tudása új életre kel modern művészeti formaként és kikapcsolódásként. Napjainkban is népszerű időtöltés a divatos és pénztárcakímélő saját ruhadarabok, ajándékok és dekorációk készítése.
1989-ben még nem volt Facebook, nem volt Instagram. Se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő. És még volt köztük fekete-fehér. Az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a magyar mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt.
