Sajnos ez még nem az az írás, amit már nagyon szeretnék megírni. Arra még várni kell türelmesen. Két hete már, hogy nem tudjuk tárt ajtókkal várni az érdeklődőket. Hogy milyen egy könyvtár olvasók nélkül? Röviden és tömören, furcsa.

Olyan, mintha minden reggel egy kísértet kastélyba mennénk dolgozni. Nagyon hiányoznak a kedves látogatók, a kérdések, kérések.

Hogy mivel telnek a napjaink? Marcsi kolléganőnk már az első napokban meglepett bennünket saját készítésű maszkkal. Azóta is gyártja rendületlenül. Emília kolléganőnk helytörténeti csemegéket gyűjt, amit igyekszünk közzé tenni. Mindannyian olvasunk mesét, amit Árpi feldolgoz, hallgathatóvá varázsol, és közzéteszi a honlapunkon, Facebook oldalunkon. Mindezek mellett állománygondozással, takarítással telnek a napjaink.

Sok helyen lehet olvasni, hogy több könyvtár házhoz szállítja az olvasók által kért könyveket. Ezzel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a Könyvtári Intézet állásfoglalást kért a Nemzeti Népegészségügyi Központtól, mert ebben a vírusos helyzetben veszélyforrás lehet az ide-oda hurcolt könyv is. Nem tudhatjuk, hogy melyikünk vírushordozó, a kézbe vett könyv sajnos terjesztheti a kórt. Úgy gondolom, hogy tartsunk ki, a legfontosabb az olvasóink és a munkatársaink egészsége.

Üres fotelek a könyvtárban...

Nagyon sok olvasni való található a neten is, sok író, kiadó hozzáférhetővé tette a könyveit. (Nógrádi Gábor, Múlt-kor folyóirat stb.)

Sok kérdés érkezik, hogy mi lesz a kikölcsönzött könyvekkel? Senki sem fog felszólítást kapni. Ha végre kinyithatunk, mindenkinek írunk egy levelet, felsoroljuk, hogy milyen könyvek vannak kint, és adunk egy új határidőt a visszahozatalra.

Arra kérünk mindenkit, hogy nagyon vigyázzon magára, vigyázzunk egymásra, aki teheti maradjon otthon, hogy minél hamarabb visszatérjünk a normális életünkhöz.

Szabóné Dankó Erzsébet