1950. május 7-én nyitották meg a légiforgalom előtt Ferihegyet, Magyarország légi kapuját. A repülőteret eredetileg fekvése alapján Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérnek nevezték el.

A Budapest-Szolnok vasútvonal melletti lapos, keleti felén dombos terület 1723-tól a Grassalkovich család tulajdonában volt, és a század végén itt bérelt mintegy 650 holdat egy gazdag budai serfőző, Mayerffy Xavér Ferenc. Róla nevezték el Ferihegynek a környéket.

Ferihegy területét már 1938-ban kijelölte a főváros kettős használatú, polgári-katonai repülőtér céljaira. 1939 szeptemberében pályázatot írtak ki, melyet ifj. Dávid Károly tervei nyerték el. A tervező, aki a modern magyar építőművészet egyik megteremtője volt, egy olyan épületet álmodott meg, mely felülről stílusosan, egy hatalmas repülőgépre emlékeztetett. Törzse a nagyméretű impozáns indulási-érkezési csarnok, a vízszintes vezérsíkja a közút felőli homlokzat, a szárnyai a felszálló mező felé néző emeletes részek, motorjai pedig az ezek előtt lévő két irányítótorony. Érdekesség, hogy a mindennapi működés során rendszerint soha nincs szükség két toronyra, csak az építészeti szimmetria kedvéért épült belőle kettő.

Az építkezés 1942-ben kezdődött, de a II. világháború közbeszólt. Az újjáépítésről 1947-ben született döntés: a repülőtér a terminállal, hangárral, a beton futópályával és a forgalmi előtérrel végül 1950-re lett használható.

A repülőtér ünnepélyes megnyitóját és átadását 1950. május 7-én, vasárnap tartották. A forgalom az első Li-2-es utasszállító repülőgép Budaörsről végrehajtott átrepülésével indult el.

Rendszeres légijáratok eleinte csak a „baráti” országokba, Bukarest, Prága, Szófia és Varsó felé közlekedtek. Az első nyugati járatot 1956 nyarán az addigra már teljesen magyar állami tulajdonú Malév indította Bécsbe, Li-2 típusú repülőgéppel. A budapesti repülőtéren köszöntött első nyugati légitársaság 1957-ben indított amszterdami járatával a holland KLM volt.

1960-ra Ferihegy Kelet-Közép-Európa legmodernebb repülőtere lett, mikor is elkészült a tranzitváró, a bevezető fénysor, a radarberendezés és meghosszabbították a futópályát. 1965-ben bővítették a forgalmi előteret, 1970-ben a forgalmi épületet, 1977

1978 között az érkezési várót. 1975-ben elektromechanikus utastájékoztatási rendszert telepítettek.

1977-ben megkezdődtek egy új terminál, új irányítótorony, valamint az új műszaki bázis, a javítóhangárok tervezése és építése. A mai nevén 2A terminál 1985-ben készült el, napjainkban a schengeni járatok utasait kezeli. A folyamatosan növekvő forgalom miatt további fejlesztésekre volt szükség, így 1998-ban átadták a 2B terminált.

A közel 10-12 ezer főt foglalkoztató légikikötő területe 1515 hektár, vagyis a Margit-sziget területének 15-szöröse. 217 épület található a birtokon belül. 40 kilométernyi kerítés veszi körbe. 18,5 kilométer távvezeték és 46 km vízvezeték kanyarog a Liszt Ferenc Repülőtér alatt. Saját hőerőműve, szemétégetője és benzinkútja van.

(Fotó: Ferihegy 1, 1956. UVATERV Lechner Fotótár)