Április 11-ét piros betűvel kell írni a magyar irodalom történetének emlékkönyvében. 120 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila, akinek emlékére 1964 óta ezen a napon ünnepeljük a költészet napját. A másik kiemelkedő író Márai Sándor szintén ezen a tavaszi napon látta meg a napvilágot.
József Attilát öt évvel megelőzve, 125 évvel ezelőtt, 1900. április 11-én, Kassán született meg Márai Sándor.
Néhány érdekesség Márai életéből:
Eredeti neve márai Grosschmid Sándor Károly Henrik. Felmenői polgári származású cipszerek (szepességi szászok) voltak.
Márai Sándornak három testvére volt: Kató (férjezett nevén dr. Jetts Gyuláné), Géza és Gábor. Öccse Radványi Géza néven vált világhírű filmrendezővé.
Tanulmányait hat és kilenc éves kora között házitanító irányította, majd a Kassai Főgimnáziumba járt, ahonnan 14 éves korában Budára egy Katolikus Gimnáziumba küldték a szülei. Itt egy évet marad, mert nem tűrték bohém stílusú öltözködését, másrészt ellenezték, hogy a növendékek önállóan publikáljanak.
Ennek ellenére már fiatalon pályázatokat küldött be álnéven (pl. Salamon Ákos) különböző napilapokba. A családi szájhagyomány szerint azért volt szüksége álnévre, hogy a művészi irányú pályaválasztással „ne hozzon szégyent” a Grosschmid névre. A fiatal fiú írói ambícióit nem nagyon támogatta családja.
1923. április 17-én kötött házasságot Lolával, Matzner Sámuel és Moskovits Irén lányával, Budapesten. Csak polgári szertartás volt, mivel Márai római katolikus, Lola (Matzner Ilona) pedig izraelita vallású volt. A két család feltehetően ismerte egymást valamennyire. A lány apjának ugyanis újságja volt, amibe Márai is írt. A házasságuk ötletét azonban nem nagyon támogatta a család. Éppen ezért csak maguk voltak az esküvőn, plusz a két tanú. A naplójában meg is említi Márai, hogy ők voltak az „első hippik”, akik nem tartottak esküvőt, csak aláírtak valami papírt. Ennek ellenére házasságuk több mint hat évtizedig, Lola haláláig kitartott.
Amikor 1935 januárjában a világhírű író, Thomas Mann ellátogatott Budapestre, Márai volt az egyik, aki az írót a budai Várban kalauzolta, ezen kívül vezércikkben üdvözölte nagy „kollégáját”. Thomas Mann erről az eseményről még a naplójában is megemlékezett, sőt, azt is megjegyezte, hogy a legjobb cikket a látogatásáról Márai írta.
1939. február 28-án fia született, Kristóf Géza Gábor, néhány héttel születése után azonban a gyerek vérzékenységben meghalt. Ez Márait mélyen megviselte, állítólag hónapokig meg sem szólalt ezután. Később az Egy kisgyermek halálára című versében próbált gyászával szembenézni. Nevét hivatalosan abban az évben magyarosíttatta.
Az év folyamán viharos, házasságon kívüli szerelmi kapcsolatot folytatott Mezey Mária színésznővel. A kapcsolatnak Márai vetett véget, mert elege lett a bujkálásból.
A német megszállás után Lolával Leányfalura költöztek. Itt találkozott először az ekkor 3 éves Babocsay Jánoskával, akit később örökbe fogadtak.
1945-ben ismerkedett meg Tolnay Klárival, a Vígszínházban. Márai Varázs című darabjának próbájára az író is rendszeresen bejárt. A művésznő és az író a próbák után is találkoztak, kávéházakban. Titkos kapcsolatukról Tolnay Klári csak Márai halála után beszélt.
A háború után hamar rájöttek, hogy az ország egy másik elnyomó rendszer uralma alá esik, ezért hosszas töprengés után úgy döntöttek, hogy végleg elhagyják az országot. 1948. augusztus 31-én szálltak fel a vonatra a Keleti pályaudvaron, ahová senki sem kísérte ki őket.
Először Svájcba, majd Olaszországba telepedtek le, 1952-ben hagyták el Európát és kötöttek ki New Yorkba.
Az 1956-os szabadságharchoz nagy reményeket fűzött, még repülőjegyet is vett.
Abban bízott, hogy Magyarország végre fel fog szabadulni a szovjet megszállás alól. November 6-án repülőre ült, ám mire 7-én megérkezett Münchenbe, már eldőlt minden. Mérhetetlenül nagyot csalódott amiatt, hogy a nyugati hatalmak nem segítettek a magyaroknak. A forradalom leverése után nem ment rögtön vissza Amerikába, hanem útba ejtette Olaszországot, ahol megpróbált közben járni XII. Pius pápánál a magyar helyzet rendezése érdekében, de nem ért el eredményeket.
Márainak van három lányunokája: Lisa, Sarah és Jennifer Márai. Ők az Egyesült Államokban élnek, de sajnos nem tudnak magyarul, így nem értik nagyapjuk műveit sem.
1985-ben elveszítette két testvérét, Katót és Gábort is. Felesége, Lola egy évvel később halt meg. A veszteségek hatására már ekkor megfogalmazódott benne az öngyilkosság gondolata, még egy fegyvert is vett. Nem sokkal később öccse, Géza is elhunyt, majd nevelt fia, János is. Ezt már nem tudta feldolgozni, teljesen magára maradt. Utolsó bejegyzését halála előtt pár nappal írta a naplójába: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Életének pisztollyal vetett véget 1989. február 21-én. Hamvait a Csendes-óceánba szórták, csakúgy, mint korábban Loláét.
Válogatás a könyvtár állományában meglévő, Márai Sándor életét feldolgozó kötetekből:
Rónay László: Márai Sándor (1990)
Tomaji Attila: Márai Sándor (2008)
Rónay László: Márai Sándor újratöltve (2016)
Ötvös Anna: Lola könyve (2017)
Mészáros Tibor: Képes és tények Márai Sándor életéről
Egymás tükörképei vagyunk (összeállította: Takáts Andrea) (2024)
Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet
