150 éve született a zeneszerző, aki francia létére a „svájci órásmester” becenevet kapta Igor Sztravinszkijtől. A Pireneusok lábánál található Ciboure-ben látta meg a napvilágot 1875. március 7-én, de nem élt itt sokáig, hiszen három hónapos volt, amikor a család Párizsba költözött.

1899-ben nyert felvételt a konzervatóriumba, de csapnivaló zongoratudása miatt megbukott, ezért magánúton tanult. Később visszatért. Ekkor Fauré tanította zeneszerzésre. Lelkiismeretesen támogatta a fiatal zeneszerzőt, a legjobb párizsi művészszalonokba vezette be, ahol olyan művészekkel ismerkedett meg, mint Proust, Cocteau vagy Sztravinszkij.

Többször pályázott a fiatal francia zeneszerzők vágyott ösztöndíjára, a Római díjra, de soha sem sikerült elnyernie. 1905-ben el is tiltották a kora miatt, amiből akkora botrány lett, hogy a konzervatórium igazgatója le is mondott. Később a Francia Becsületrendet is visszautasította.

Az I. világháború jelentkezett katonának, de az egészségügyi vizsgálatokon sorra alkalmatlannak minősítették, alacsony termete (mindössze 158 cm volt), és fizikai állapota miatt. Pilóta szeretett volna lenni, de végül teherautó-sofőrnek vették fel, de egy év után betegség miatt leszerelték.

Bartók és Kodály népdalgyűjtéseinek nagy jelentőséget tulajdonított, több alkalommal is üdvözölte tevékenységüket. Bartókkal személyesen is megismerkedett.

Fontos év az életében 1928: Amerikai látogatása során korunk zenéjéről tartott egy igen fontos előadást, ebben az évben keletkezett a Bolero, és díszdoktorrá avatták Oxfordban. A Boleroról így nyilatkozott ironikusan: „Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót. Sajnos, ebben nincs zene.”

Paul Wittgenstein – a filozófus testvére – zongoradarabot rendelet tőle. A probléma az volt, hogy a háborúban elveszítette a jobb karját, ezért Ravel Balkezes zongoraversenyt írt számára.

Budapesten 1932-ben járt, a pesti Vigadóban adott koncertet, melyet részben ő vezényelt.

1932 októberében súlyos autóbaleset érte, amiből felépült ugyan, ám agyát egy mind a mai napig nem egészen tisztázott kór támadta meg, amely fokozatos és könyörtelen szellemi leépüléssel járt. 1937-re állapota odáig súlyosbodott, hogy agyműtéttel próbáltak meg segíteni rajta. Az operáció azonban kudarcot vallott: beszámolók szerint az agy nem mutatott kóros elváltozást, a beteg pedig kómába került. Csaknem egyhetes eszméletlenség után Maurice Ravel 1937. december 28-án távozott az élők sorából. A neurológusok azóta sem tudták meghatározni, pontosan milyen elváltozás okozta Ravel halálát.