180 éve, 1844. november 13-án fogadták el A magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt, mely kimondja: 1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki.

2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.”

2011. szeptember 26-án a Magyar Köztársaság Országgyűlése – az Anyanyelvápolók Szövetségének javaslatára – november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.

Néhány érdekesség az anyanyelvünkről:

Az angol Wikipédia magyar nyelv szócikke szerint a magyar 13 millió beszélővel az 57., a nyelvet beszélők szerinti rangsorolása szócikke szerint 14,5 millió beszélővel a 60. helyen áll. A magyar tehát kifejezetten nagy nyelvnek számít.

Európában a 14. legbeszéltebb nyelv, és a legbeszéltebb nem indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelv.

Jacob Grimm 1820-ban azt mondta, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítésű.

Arany János, Petőfi Sándor, Jókai Mór szókincse külön-külön is meghaladta a 22 ezret.

Az első teljes magyar nyelvű szövegemlékünk, a XII. századi Halotti Beszéd nyelvünk kivételes alkalmazkodóképességének bizonyítéka.

Nemzeti kultúránk legfiatalabb ünnepének alkalmából Kölcsey Ferenc Kölcsey Kálmánhoz írt intelmén érdemes elgondolkodni, és megfogadni azt:
„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”