Október 31. és november 1. világszerte ünnepnap, és szinte mindenhol másképp emlékeznek meg ezen az ünnepen az elhunytakról. Eredete több mint ezer évvel ez előtt keresendő, mára minden vallásban, minden kultúrában saját rítusok szerint zajlik.
A keresztény egyházban egységes ünnep a halottak napja, míg a mindenszentek a katolikus és az ortodox egyház ünnepe lett az idők folyamán. Az időpontja, s az, hogy mit ünneplünk ezen a napon sokat változott a kezdetektől fogva. A IV. századtól már vannak adatok mindenszentek ünnepéről. Ekkor azonban még a tavaszi időszakban, a pünkösd utáni első vasárnap ünnepelték. A pravoszláv egyházon belül még ma is ez a gyakorlat.
A katolikus egyházon belül mindenszentek ünnepe az összes üdvözült lelkek emléknapja, míg a protestánsok ilyenkor az elhunytakról emlékeznek meg. A reformátusok nem ünneplik a két ünnepet, de a modern korban katolikus hatásra a hívő közösségben ugyanúgy jellemző hagyomány a sírlátogatás és a gyertyagyújtás. Ilyenkor mindenki igyekszik rendbe tenni, virágokkal, mécsesekkel díszíteni a sírokat a halottak üdvéért. A néphagyomány szerint azért, hogy az eltávozott lelkek szívesen maradjanak a lakhelyükben, a gyertya fénye pedig a kiszabadultaknak segít visszatalálni a saját sírjukba.
Szinte minden földrajzi területen más-más szokás alakult ki az idők folyamán. Az ország egyes részein ilyenkor az asztalt is megterítik. Sót, vizet, kenyeret tesznek, hiszen ilyenkor a lelkek hazalátogatnak. A bukovinai magyarok a temetőbe is elviszik az ételt. Ma már ezek a szokások kevésbé élnek, ám a megemlékezés évszázadok óta töretlen.
Az európai hagyományoktól azonban jelentősen eltérnek más kontinensek szokásai, habár ezek közül nem egy már itthon is megjelent. A különböző kultúrák más és más módon emlékeznek az elhunytakra. Mexikóban az év legnagyobb ünnepének tekintik. Utcabálok, színes öltözékek, maszkok jellemzik. Az egész család együtt ünnepel, s ilyenkor adnak ajándékokat is a holtaknak. A sírokat színes papírmasé figurákkal, világító lámpásokkal díszítik fel.
Kínában éhes szellemek fesztiválját tartanak, melynek során hozzánk hasonlóan megtisztítják és feldíszítik a sírokat, s kiviszik az elhunyt kedvenc ételeit, italait. A hozzátartozók mindent legyártanak papírból, amire az elhunytnak szüksége lehet, majd a síron elégetik. A hiedelem szerint minderre azért van szükség, hogy kiengeszteljék a holtakat, különben visszatérnek és kísérteni fognak.
Magyarországon a mindenszentek és a halottak napja is összemosódik, ehhez pedig az elmúlt évtizedekben beszivárgott az angolszászok népszerű ünnepe is a halloween. Világszerte ismert és egyre nagyobb teret hódít. Szorosan hozzá kötődik a töklámpás, jelmezes gyerekek zsákokkal a kezükben járják a környék utcáit édességekért cserébe. A töklámpás megszületése egy régi ír legendához kötődik. Melynek során egy részeges ír emberhez eljött az ördög, ő azonban kicselezte.
A halála után azonban az ördög nem felejtette el mit tett vele, s nem akarta beengedni a pokolba. Arra ítélte, hogy bolyongjon menny és pokol között. Ehhez azonban egy égő fadarabot adott a kezébe, hogy ne kelljen neki sötétben tennie. Ezt azonban egy répába rejtette, melyből később alakult ki a könnyebben faragható tök, amely azóta is a halloweeni dekoráció fontos része. Összességében halloween, mindenszentek és halottak napja mind külön jelentést hordoznak, és az elmúlás iránti tiszteletben, a halottakra való emlékezésben kapcsolódnak össze. Míg halloween inkább vidámabb, szimbolikus módon mutatja be a halált, addig mindenszentekkor és halottak napján csendesen emlékezünk.
