Petőfi Sándor életét szinte minden magyar ismeri. Jól megtanultuk az iskolában, hogy 1823. január 1-én született Kiskőrösön, és 1849. július 31-én tűnt el Fehéregyháza környékén. 2023-ban minden hónapban igyekszünk olyan információkat megosztani a lánglelkű költőről, melyek kevésbé ismertek.

A szülők

Apai ágon a család egyik őse, Petrovics Márton I. Lipót királytól kapott nemesi oklevelet, melyet apja Petrovics István 1835-ben még őrzött.
A szlovák anyanyelvű apja Kartalon született, ami magyar település volt, így ő már gyerekkorában megtanult magyarul, és igazából csak a magyar nyelvet használta. A hentes és mészáros mester kemény munkával tehetős polgárrá küzdötte fel magát. Egyre merészebb üzleti vállalkozásokba kezdett, kocsmákat bérelt Szabadszálláson, földbirtokokat vásárolt, ahol gazdálkodott.
1838-ban azonban minden vagyonát elveszítette. Az elszegényedés oka, a dunai árvíz volt, hiszen házukat, és minden ingőságukat elvitte, így a hiteleket nem tudta fizetni.

Anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvű volt, csak férjhezmenetel után kezdte használni a magyar nyelvet. Erről Arany János is írt: ...nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte.

Illyés Gyula így képzeli el a költő születését: Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony fölkiált; vajúdik. Szlovákul jajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne.

Születése után azonnal megkeresztelték, mert olyan gyenge volt, hogy azt hitték nem is marad életben.

Apjától örökölte vándorló hajlamát, erős jellemét, makacsságát, anyjától külsejét, hosszúkás arcát, sűrű fekete haját, bőrszínét és érzelmi mélységét.