marc15Már az általános iskolai tanulmányaink során nagyon sok mindent megtanultunk 1848 március 15-ről. Minden kisgyerek fejből elmondja a 12 pontot, lelkesen szavalja a Nemzeti dalt, és szinte óráról órára ismeri az eseményeket. Most a forradalom egy másik arcát, kevésbé ismert eseményeket szeretnénk bemutatni.

Az események egyik kulcshelyszíne a Pilvax volt. De mit tudunk a kávéházról, és miért ott találkoztak a fiatalok?

A kávéház 1838-ban nyitott Pilvax Károly 1842-ben vette át, tehát innen ered az elnevezése. Pár évvel később azonban Fillinger János vette bérbe, aki megtartotta az eredeti nevet. A Pilvaxba járó ellenzéki fiatalok nem tartoztak sem a nemességhez, sem az elit polgári réteghez, így nem vetette fel őket a pénz. Csábító volt tehát számukra az állandó akció: a kávé mellé ingyen járt a reggeli. A márciusi ifjak tehát nem üres gyomorral indultak forradalmat csinálni március 15-én.

Közismert, hogy a Nemzeti dalt Petőfi március 13-án írta. Azt már kevesen tudják, hogy az eredeti verzióban még máshogy kezdődött a vers: „Rajta magyar, hí a haza”. Az anekdota szerint Szikra Ferenc tette szóvá ezt, mondván, „barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot, és átírta a kezdő szót, így nyerte el a vers a végső formáját.

Azt is mindenki tudja, hogy Landerer és Heckenast nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot. De ahhoz, hogy ki tudják nyomtatni egy kis segítségre volt szükségük, amit a tulajdonostól meg is kaptak: Landerer nem tanúsított nagy ellenállást, sőt inkább együttműködő volt. Ugyan kérte a fiataloktól a cenzori pecsét bemutatását, hiszen csak azzal lehetett bármit is kinyomtatni. Mivel ez nem volt, a fiatalok már éppen indultak volna el a nyomdától, amikor megsúgta nekik, hogy akár el is foglalhatnának egy nyomdagépet. Így rajta sem kérhetnek számon semmit, elvégre erőszakkal vették rá a munkára.

Már javában nyomták a röplapokat, amikor elérkezett az ebédidő, és Irinyi József hírlapíró, a 12 pont ötletgazdája javasolta a tömegnek, hogy menjenek haza ebédelni. Forradalom ide vagy oda, a pesti embernek délben ennie kell. Így is történt: az ötezres éhes tömeg feloszlott, és ebéd után már tízezren gyűltek össze ismét a Nemzeti Múzeum előtt, ahol Vasvári Pál és Irinyi szónokolt. A közhiedelemmel ellentétben Petőfi ezúttal nem szavalta el a Nemzeti dalt.

A Nemzeti Múzeumban – ahová Petőfi a nagy tömeg miatt alig tudott bejutni - a Nemzeti dal egyik nyomtatott példányát maga a szerző adta át ünnepélyesen a múzeumigazgatónak, aki aztán a dedikált ajándékot a múzeum kézirattárában helyeztette el, ahol ma is megtalálható.

Táncsics kiszabadítása – ami nem is volt olyan egyszerű, mert mélyen aludt az elítélt - után a tömeg elindul, és az alkalmi börtönt bezárták. Arról azonban megfeledkeztek, hogy volt ott egy másik rab is, Eftimie Murgu román származású ügyvéd. Hetekig leveleken és füvön élt, a várfalról nem mert lemászni, kiáltásait meg nem hallotta senki. Egy hónappal később találtak rá a legyengült rabra.

Hogy miként zárta az estét Petőfi Sándor otthon, nem tudjuk. De az tény, hogy pontosan 9 hónappal később, 1848. december 15-én megszületett a fia, Petőfi Zoltán.

 

És ráadásként itt a Pesti Divatlap 1848. március 19-én megjelent száma.

(Kattints a képre a teljes lapszámért!) 

 

PestiDivatlap 01

Ajánló

  semmitteves

Keresés