Tóth Béla 1946. december 19-én született Mátészalkán, ahol gyermekkora és iskolai évei is teltek. A középiskola elvégzése után édesapja cserépkályhás mesterségét folytatta, és a családi hagyományokat megőrizve hamarosan újító szellemével és kitartásával vált a szakma kiemelkedő alakjává.

Az 1970-es évek elején Tóth Béla az energiatakarékos fűtési megoldások kutatásába kezdett. Fáradozásainak eredményeként megszületett a kokszfűtéses, vízteres cserépkályha, amely kényelmesebb és hatékonyabb fűtést tett lehetővé. Az új rendszer erősebb, keményebb csempéket igényelt, azonban az országban ilyeneket nem lehetett beszerezni, így elhatározta, hogy saját kerámiaüzemet hoz létre. A ’90-es évekre a mátészalkai műhelyében kézműves technológiával kezdte el a csempék gyártását, amelyeket egyedileg készített, és maga állította elő azok mázát is.

Az újfajta, vízteres kályhák iránti keresletet a vezetékes gáz bevezetése csökkentette, de Tóth Béla gyorsan alkalmazkodott a megváltozott piaci igényekhez. A rendszerváltás után fellendülő gazdaság és a tehetősebb megrendelők megjelenése lehetővé tette, hogy elegánsabb kandallókat és látványos, tűzálló üvegbetéttel ellátott kályhákat tervezzen és építsen. A hiánycikké vált kályhaajtók gyártásának megszervezése során is úttörő volt: együttműködött egy békéscsabai fémiparossal, akinek a kezdeti költségeket maga finanszírozta, ezzel segítve a sorozatgyártás beindítását.

A mester életműve nem csupán a funkcionalitásra épült, hanem a szépségre és az esztétikumra is. Alkotásai Magyarországon és Európa számos országában megtalálhatóak, és több ezer kályha és kandalló őrzi keze munkáját. Nem csupán mesterségét, hanem tudását is továbbadta: tanította a szakmát iskolarendszeren belül és saját otthonában is, mindig szeretettel és türelemmel vezette tanítványait.

Tóth Béla két lány édesapja, akik különböző, ám hasonlóan elhivatott pályát választottak: idősebb lánya orvosként, fiatalabb jogászként építette karrierjét. Bár mára nyugdíjas éveit tölti, szívesen fogadja azokat, akik a cserépkályhás mesterség iránt érdeklődnek, hiszen az utánpótlás számára fontos ügy.

Munkásságát és életét mindig az alkotás, az értékteremtés és a szépség iránti vágy vezérelte. Legyen szó kerámiáról, építészetről vagy művészeti alkotásokról, Tóth Béla mindenben a harmóniát kereste. Pilótavizsgája során a felhők fölé emelkedve ugyanaz a kíváncsiság és csodálat vezérelte, mint amikor otthonát esztétikai élményeket nyújtó alkotásokkal díszítette.

Tóth Béla munkássága túlmutat a mesterségen: művészetként tekintett rá, és ez a szemlélet tette őt a szakma emblematikus alakjává. Alkotásai időtálló emlékei egy olyan életútnak, amelyet a tehetség, a szenvedély és az emberek szolgálata vezérelt.