A református temető a mai tudásunk szerint 1876-ban nyílt meg. Az első halott, akit ide temettek, az éppen a terület adományozója, az 1848-49-es szabadságharc hőse Dorgay Károly volt. Az utolsó temetésre utaló adat 1960-ból való.

A temetőben több olyan jeles személyiség is nyugszik, akinek sírját felkutatni és méltó módon gondozni a ma élők erkölcsi kötelessége. Papp István református lelkész, Décse Károly gazdasági jegyző, Borbás János tanító, valamint a térségben hősiesen harcoló Székely Hadosztály Ismeretlen Katonájának sírja még megtalálható, sokan, pl. Kölcsey Péter honvéd őrmester nyughelye már nem azonosítható.

Sajnos, volt a város életében olyan időszak, amikor megbontották a temető Nagykárolyi utca felől eső részét, és menthetetlenül elpusztítottak sírokat. Az exhumálások jegyzőkönyveire sem sikerült eddig rábukkanni. 1992-ben a Református Egyház Mátészalka városával kötött megállapodása szerint az egykori Ortutay villa tulajdonjogáért átadta a temetőt a városnak. Mátészalka Önkormányzata 1994. október 23-án a temetőt Kegyeleti Parkká nyilvánította. Itt került elhelyezésre Bíró Lajos kétalakos piétája, a világháborúk hősi halottainak emlékére. (A Parkot Katona Tamás államtitkár avatta fel.)

Megőrzése, értékének felmutatása a település érdeke.