Az úgynevezett Péchy palota építésének pontos dátuma nem ismeretes, de valószínűsíthető, hogy erre az 1920-as évek elején került sor. Ugyanis az épület a trianoni tragédia után létrejött, Mátészalka központú Csonka-Szatmár Vármegye főispánjának, Péchy Lászlónak a magánlakása lett.

A főispán vendégeként az épületben a kor neves politikusai fordultak meg, közöttük Horthy Miklós kormányzó is, aki 1923. június 7-én látogatott a városba. Az épület teljes tulajdonjogát a főispán 1938-ban feleségére, Bezerédi Ilonára ruházta. A főispán és felesége halála után, 1947-ben lányaik, Odescalchiné (Károly) Péchy Amadine (Claudia) és Berg Miksáné Péchy Johanna örökölték meg az épületet, akiktől az állam még abban az évben meg is vásárolta. Ezután a Hadkiegészítő Parancsnokság működött a palotában. (1959-ben a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe került.) 1974 végén költözött az épületbe a Szatmári Múzeum, ami 1976-ban nyitotta meg kapuját a látogatók előtt. Az eltelt évtizedekben az épület homlokzatának felújítására is sor került, s a karbantartás is folyamatos. A belső terek a múzeum kívánalmainak megfelelően kisebb átalakításon estek át, de egy elegáns, úgynevezett Péchy Szalon őrzi az egykori, magas rangú lakók emlékét.

A Péchy palota építészeti, történelmi és kulturális jelentősége túlmutat a település határain, ezért a megyei értéktárba való felvételre is méltó.