A gróf Vay család tanyája a város nyugati peremén helyezkedett el. Az itt álló kúria már az első katonai felmérés térképén (1806-1869) is megtalálható.

Az épülethez kötődő leghíresebb történet szerint, 1849 őszén, a szabadságharc bukása után Vay Mihály gróf sok-sok menekülő forradalmárnak, és szabadsághősnek adott menedéket. Közöttük volt a nemzet költője, Vörösmarty Mihály, és sógora a neves író, a Nemzeti Színház első igazgatója, Bajza József is.

A tanya és a kúria 1905-ben Goldblatt Jakab és felesége, Weisz Hermina tulajdona lett. Ők 1920-ban a kúriát, és a terület jelentős részét az Amerikából hazatérő Rácz Györgynek adták el. Ő a területen almát termesztett, amelyet a kúria pincéjében tárolt. A köznyelvben az épületet már Rácz kastélynak nevezték.

A kommunisták térnyerése után, 1951-ben az épület a magyar állam tulajdonába került – a hivatalos feljegyzés szerint felajánlás alapján. 1972-ben kezelője a Magyar Állam Tangazdaság. Ekkor, bár a homlokzati részt jelentősen nem változtatták meg, egy toldás került az épület nyugati részéhez.

A rendszerváltozás után, 1995-ben Tóth József vállalkozó és felesége tulajdonába került, akik jelentős mértékben felújították, és máig szállodaként működtetik. A pincében konyhát és éttermet alakítottak ki. A tulajdonosok őrzik az épület történetét, és emlékművet is elhelyeztek – Melocco Miklós alkotását – az egyik vakablakban.

A kastélyt ma egy négyhektáros park veszi körül, amelyben különleges növények találhatók. A tulajdonosok a neves arborétumok mintájára feltérképeztették, külön táblákkal megjelöltek valamennyi növényt, s azok gondozását a legnagyobb figyelemmel végzik.

A Vay kúria, Rácz kastély a jellegzetes szatmári szecesszió jegyeit viselő nemesi kúria. A z épület és a kert mind az építészeti, mind pedig a történelmi, kulturális jelentősége méltóvá teszi arra, hogy értékét felmutatva a települési értéktárba felvételre kerüljön