Mátészalkán született 1858-ban. Elemi iskoláit itt végezte a római katolikus népiskolában, majd középiskolába előbb Beregszászon, később Máramorosszigeti gimnáziumba járt. Középiskolai tanulmányait azonban nem fejezte be, hazajött és sógora Komoróczy Péter főszolgabíró mellett lett közigazgatási írnok.

Tehetsége és szorgalma hamar kitűnt, így 1881-ben szolgabíróvá, majd 1895-ben főszolgabíróvá választják meg, mely állásában 1906-ig nyugdíjazásáig megmaradt.

Tevékeny korszaka a főszolgabíróságának derekára esik. Ekkor alapította meg a Tűzoltó-Egyletet, melynek elnöke lett, a helybeli Ipar és Kereskedelmi Bank Rt-t, melynek szintén elnöke volt. Majd polgári iskolát létesített. Ugyancsak érdemeket szerzett a Dalárda megalapításával, az Iparoskör létesítésével, a községháza felépítésével. Az egyháznak is tevékeny tagja volt, hosszú éveken át gondnokként tette a dolgát, nagy része volt abban, hogy a mai római katolikus templom felépült. Ilosvaynak köszönheti létét a „Mátészalka és Vidéke” című lap is.

Haláláról eképpen adott hír a Mátészalka 1911. január 27-én. (A teljes cikk, és a teljes lapszám a képre kattintva érhető el!)

Mátészalkáról, ha ideiglenesen is de 1908-ban Szatmárra költözött. Elköltözése azonban nem szüntette meg érdeklődését Mátészalka iránt. Minden héten átjött a közgyűlésekre, ilyenkor tömegesen keresték fel tanácsaiért. A közügyek mellett mintaképe volt a gondos családapának, s a közjótékonyságra is maradt ideje: minden pénteken 30 szegény gyerek lakott jól a konyhájában. 1911-ben halt meg, Mátészalkán van eltemetve.

Ilosvay Endre gyászjelentése: