1816-ban született Ököritón köznemesi családban. 1835-től katonáskodott. A forradalom kitörésekor a 39. gyalogezred őrmestere volt. 1848. augusztus 31-én szerelt le, de oktató altisztként a Szatmár megyei nemzetőrök kiképzésében vállalat szerepet. Októberben a Pongrácz László irányítása alá tartozó nemzetőrzászlóalj hadnagyává nevezték ki.
Később egy Szatmárban megalakuló védzászlóalj századosa lett. Egységét 1849. áprilisában vezényelték a Munkács környékén szerveződő tartalékhadtesthez. Augusztus 24-én a Wesselényi-kastélyban tartott haditanácson a tisztikar nagy része úgy döntött, hogy leteszik a fegyvert az oroszok előtt. A sereg egy része elindult Nagybánya felé. Nem tudni, hogy Dorgay akkor hazajött-e, hogy a haditörvényszék hogyan ítélkezett felette. Ami biztos az az, hogy valamikor visszatért Mátészalkára, ahol postamesteri hivatalt töltött be. 1876. januárjában halt meg, sírja Mátészalkán található.
Halálakor Papp Artúr református lelkész a következő bejegyzést tette a halotti anyakönyvbe:
"Az itt 4-dik szám alatt bejegyzett „érdemes és közhasznú ember" ki a helybeli reform. egyháznak több évekig buzgó tanácsosa, s 24 éven át ritka szorgalmú jegyzője volt: végnyugalomra tétetett – mint első halott az új temetőkertbe, mely alkalommal ezen temetőkert igen nagy számú közönség jelenlétében ünnepélyesen megnyittatott és fölavattatott Papp Arthur helybeli reform. segédlelkész által."
Róla szóló irodalom:
Oláh András: Mátészalka történelme. - In: Szalkai Újság. - 3. évf. 4. sz. (1993), p. 13
Oláh András: Dorgay Károly honvédszázados. –In.: Honismeret 1994. 2.sz. - 27-30 p.
Dorgay Emlékmű Mátészalkán!. - In.: Mécsvilág 10. évf. 4. sz. (2010 december), p. 8.
Pénzes Ottó: Veszélyben a Dorgay Emlékmű!. - In.: Mécsvilág 11. évf. 1. sz. (2011 március), p. 4.
