1913 októberében született Barabásban, szülei parasztemberek voltak. Édesapja korai halála miatt édesanyja nevelte fel őt és testvérét. Gaál Miklós a kisvárdai Reálgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott 1932-ben a Debreceni Teológiai Fakultásra.

Egyetemi évei alatt végig jeles tanuló volt, így professzora Csikesz Sándor kiküldte ösztöndíjjal 2 évre a hollandiai Kampenbe. Amikor hazajött segédlelkész lett Hajdúhadházon, majd Nagykállóban. Itt kötött házasságot Margittay Margit tanítónővel, házasságukból 5 fiú született. 1942-től hitoktató volt a beregi Mezőkaszonyban, 1944-től a vámosatyai lelkipásztor volt. 1952-ben helyezték Nagydobosra, majd 1956-ban Nagyecsedre választották meg lelkésznek. Ezután 1960 elejétől Szatmár illetve Mátészalka vált igazi otthonává és szolgálati területévé. Nagyecseden, Mátészalkán és Mándon templomot építtetett. 1988 március végével mint mátészalkai lelkipásztor és a szatmári egyházmegye esperese vonult nyugdíjba. Szolgálatának végén mint rangidős esperes a Tiszántúli Egyházkerület püspökhelyettesi tisztét töltötte be. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának 24 éven át volt rendes tagja. Hosszú időn keresztül tagja volt a Zsinati Lelkészképző Bizottságnak és a Debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsának. De nemcsak az egyház életében töltött be többféle tisztséget, hanem az őt körülvevő társadalomban is, 15 évig volt a Mátészalka Városi - és Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács tagja. Fáradozásaiért az Országos Béketanács 2 ízben is kitüntette.

1989-ben halt meg.

(Forrás: Becsei Miklós: IN MEMORIAM: Gaál Miklós református esperes-lelkipásztor. – In: Templom és Iskola 2009. Karácsony)