Ujfalussy LMátészalkán született, 1845 február 2-án, régi református köznemesi családba, édesapja Újfalussy György honvéd őrnagy és nemzetőrségi kapitány, édesanyja pedig Éless Klára. Iskoláit részben Belgiumban végezte, majd hazatérve 1866-ban a törvényszéknél állt közszolgálatba.

1872-ben képviselőjelöltként indult a választásokon, de nem sikerült mandátumot szereznie, így az akkor szintén megpályázott és elnyert mátészalkai szolgabírói pozíciót foglalta el. Pályája gyorsan ívelt felfelé. 1878-ban már vármegyei főjegyző volt, 1881-ben pedig a lemondott sógora, Jékey Mór helyére alispánná választották.

Alispáni működése során sokat tett vármegyéjéért, legfőképpen a közlekedés terén. Neki köszönhető a Szatmárnémeti-Nagybánya, a Nyíregyháza-Mátészalka és a Nagykároly-Zilah közötti vasút, a Mátészalka és Csenger közötti közút (ma nagyrészt a 49-es főút), de a Mátészalka és Szatmárnémeti közötti vasút megépítésének előkészítése is az ő nevéhez fűződik. A korszakban a vármegyében zajló folyószabályozási munkálatokból is kivette a részét, sőt, az Ecsedi-láp lecsapolására is alapított társulatot. Az országban elsőként Újfalussy fogadtatta el vármegyéjével a községi gyermekmenhelyek kötelező felállítását, de neki köszönhető a vármegyei közművelődési pótadó bevezetése az 1882-ben alapított Széchenyi Társulat segélyezése céljából, melynek egyébként alelnökévé is megválasztották. Mivel Újfalussy Nagykárolyt favorizálta mint a törvényhatóság székhelyét, a szatmárnémetiek nem szívlelték az alispánt. Népszerűsége azonban odáig romlott, hogy Szatmárból való távozásának már kifejezetten örültek.

1889-ben Ferenc József Újfalussyt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává nevezte ki. Ő Szatmárból való távozását csak ideiglenesnek tekintette, szolnoki működése során is tevékenyen részt vett a szatmári közügyekben. 1892-ben aztán az uralkodó elmozdította pozíciójából, és egyúttal Szatmár vármegye és Szatmárnémeti főispánjává nevezte ki.
1895. április 12-én hunyt el Remetemezőn, majd ugyanitt a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Címei, kitüntetései
Vaskorona-rend lovagkeresztje
Lipót-rend lovagkeresztje, 1891
Császári és királyi kamarás
Nagybánya díszpolgára, 1887
Nagykároly díszpolgára, 1889

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási tisztviselői 1876-1990

Ajánló

  adat

Keresés