Konczili Sándor 1925-ben Mérken született, de a közigazgatási összevonás miatt Vállajon anyakönyvezték. Édesanyját korán elveszítette, így neveltetését és iskoláztatását az édesanyai ágon nagybátyjai, Barth Benedek és János egyházi méltóságok irányították.
Elemi iskoláit Mérken végezte 1932-től 1936- ig, majd Bácsalmáson az Állami Polgári Fiúiskolában 1937-től 1940-ig. Középiskoláit Bácsalmáson az Állami Mezőgazdasági Középiskolában végezte. A második világháború idején Mérken élt, leventeként onnan a visszavonuló német csapatokkal került a Dunántúlra. Itt esett orosz fogságba. Hadifogolyként gyalog kísérték Budapest irányába, majd egy iskolai bizonyítvány alapján munkaszolgálatra osztották. Gyalog és vonat tetején utazva, éhezve, nagy nehézségek árán került haza Mérkre.
Munkát a gróf Károlyi Gyula tiborszállási birtokának gazdatisztje biztosított számára középiskolai mezőgazdasági tanulmányai alapján. Különbözeti vizsgával 1947-ben felvételt nyert a kalocsai Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetbe. Tanítói oklevelét 1948. május 24-én szerezte meg. Pedagógiai munkásságát 1948. október 28-tól 1954. augusztus 15-ig Fábiánházán végezte.
Az 1950-es évektől igazgatói feladatokkal bízta meg a mátészalkai tankerület. Áthelyezéssel került igazgatónak Nyírparasznyára, ahol 1954- től 1963-ig szolgált. Pedagógiai munkája mellett kultúrotthoni igazgatói feladatok végzésével igyekezett a falu lakosságának életét színesebbé tenni. Feleségével együtt igen aktív szervezőmunkát végeztek. Színjátszó csoportot vezettek, és a környező településeken előadták a betanult darabokat. Megszervezték, hogy a villany és kövesút nélküli községben heti egy alkalommal filmvetítés legyen. Közéleti munkájával nagyban hozzájárult a falu kövesútjának és villanyhálózatának kiépítéséhez. A fiatal gazdáknak „Ezüstkalászos mezőgazdasági tanfolyam”-ot szervezett és vezetett. Megszervezte az énekzene és a nyelvoktatást is iskolájában, valamint a madarak és fák napjának ünneplését a szomszédos községekkel közösen a rendszeres sportnapok mellett.
Munkájának méltó elismeréseként felkérte a Járási Hivatal művelődési osztálya a mátészalkai III. számú Általános Iskola igazgatói feladatainak ellátására. Így került 1963. augusztus 15-től Mátészalkára, ahol nyugállományba vonulásáig – 1986. december 31-ig – dolgozott. Az új iskola második igazgatójaként látott munkához. Az intézmény hamarosan tanulmányi, sport- és kulturális rendezvényeivel hírnevet szerzett, és felvette a II. Rákóczi Ferenc nevet. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tantestülete Igazgatói munkája mellett aktívan részt vállalt a város közéletében, melyért számos kitüntetést, oklevelet kapott:
1975. május 31-én Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést
1981. november 8-án Hild János Emlékérmet kapott Mátészalka város tanácsától a város építésében kifejtett tevékenysége elismeréséül
2006. augusztus 20-án Mátészalka város képviselőtestülete Pro Urbe díj kitüntetést adományozott neki
1986. december 31-én ment nyugdíjba. Nagyon hiányzott neki a több évtized alatt megszokott rendszeres munka, ezért a szakmunkásképző iskola igazgatójának (Király Miklósnak) a felkérésére örömmel mondott igent. Így dolgozott nevelőtanárként városunkban még 1987-től a 138. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben 1996. június 31-ig 2014. január 4-én halt meg.
(Forrás: Pedagógusok arcképcsarnoka 2014)
