Fagyas Barbara, a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulája azon túl, hogy könyvajánlót írt, még egy remek népszerűsítő videót is küldött olvasóninknak...

Csillagainkban a hiba

könyvajánló

Írta: Fagyas Barbara

Rengeteget gondolkoztam, hogy melyik történetről kellene írnom az ajánlót. Ha egy könyvmolytól megkérdezik, hogy melyik a kedvenc könyve... inkább ne kérdezze senki! Nagyjából 10-20 cím jut egyszerre az eszembe és utána folyamatosan villannak fel újabbak és újabbak. Az indok, amiért a Csillagainkban a hiba c. könyvre esett a választásom az, hogy ez volt a legutóbbi olvasmányom – ami egy újraolvasás is volt egyben- és mind közül talán az egyik legmeghatározóbb. A film adaptációt nagyjából ötször néztem végig eddigi életem során, így tudtam, hogy a könyvet is el kell olvasnom és nem bántam meg, hogy megtettem. Egy évvel ezelőtt el is olvastam először a könyvet, de nem voltam igazán lenyűgözve, bár papír formában is imádtam a történetet ennek ellenére a film közelebb állt a szívemhez egészen addig, ameddig másodszor sort nem kerítettem a szerzeményre nyomtatott formájában. Most egy olyan élethelyzetemben talált meg ez a történet, amikor sikerült többet adnia, mint amire valaha is számítottam volna.
Könyvünknek két főszereplője van Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters. Hazel 17 éves és végső stádiumú rákja van, ami kezdetben a pajzsmirigyénél indult, és a tüdő felé terjeszkedett. Anyja és orvosa együttes utasítására egy támaszcsoportba kell eljárnia szerdánként. Az egyik ülésen viszont új ember jön a csoportba. Augustus, a jóképű, volt kosarazó, metaforákat imádó fiú. Azon a szerdán (feltéve, ha valaki hisz az első látásra szerelemben) az ott, a saját tudtuk nélkül megtörtént a két karakter között. Ebben a csodálatos 295 oldalban átélhetjük kettőjük érzéseinek mélységeit, ahogy próbálnak a rákkal harcolni, közben létezni és maradandót alkotni.
Őszintén hálás vagyok az írónak azért, mert megalkotta a Csillagainkban a hibát. Hogy miért csodálom és szeretem ennyire? Mert nem ámít egy tündérmesével. Nem minden habos, mázos, nem minden probléma kiküszöbölhető és sokszor igazságtalan az élet. Nem kaphatjuk meg amit szeretnénk, be kell érnünk azzal, amink van és élveznünk kell minden pillanatot amit kapunk, mert sosem tudhatjuk mi lesz azután. A mű az életet és a rákot is élethűen, cicomák nélkül mutatja be a maga cinikus, szarkasztikus, letaglózó őszinteségével. Nem fél kimondani azokat a dolgokat, amiket senki más nem merne és nem fél belemenni azokba a mélységekbe, amiket még csak érinteni sem szeretnek az emberek. A karakterek nem a „megszokott könyves szereplők”, annál sokkal többek. Realisztikusak, nem hősködnek és ez teszi őket annyira igazivá, mert úgy viselkednek, ahogyan bármelyik másik ember tenné. Ez az alkotás telis-tele van fájdalommal, szenvedéssel, veszteséggel, de megtapasztalhatjuk a szerelmet, az örömkönnyeket, az elmúlás fájdalma mellett ott az elmúlás szépsége. Ad és elvesz, pont mint az élet.
Teljes szívvel ajánlom minden embernek. Mindenkinek mást ad, minden olvasásnál mást ad, de mindig kapunk tőle valamit. A lehető legjobb értelemben képes megváltoztatni életeket és őszintén hálásnak érzem magam a létezéséért.