fustFürst Milán Kossuth-díjas magyar író, költő, drámaíró, esztéta. Konstantin néven született elszegényedett zsidó kispolgári családban Budapesten, 1888. július 17-én. Apja különc és bohém, költekező figura volt. Korai halála után a család nyomorgott, anyjának ő szerzett végül trafikengedélyt.

A fiatal Füst Milán ilyen körülmények között szerzett jogi diplomát, és lett felsőkereskedelmi leányiskolai tanár. Így jogász is, tanár is volt, a század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője. Ifjúkorától fogva verselt, de nem ontotta könnyedén a verseket. A magyar költészet leglassabban dolgozó, legaggályosabb költője, aggastyán korában is tökéletes remekműveket írt és nyolcvan évre terjedő életében összesen nem írt száz verset.

Világnézete tulajdonképpen pesszimista: elkomorította a világban tapasztalható gonoszság, ostobaság, szerencsétlenség. Közben azonban elválasztotta az igazi pesszimistáktól feltétlen emberszeretete, embertisztelete és együttérzése a szomorúakkal. Az őszirózsás forradalomban az akkor alakult Vörösmarty Akadémia jogásza lett. A Tanácsköztársaság idején politikai és jogászi szerepet vállalt, egyik vezetője volt akkor az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének. Ezt a magatartást az ellenforradalom nem is bocsátotta meg neki: fegyelmi úton fosztották meg tanári állásától. Ettől kezdve kénytelen volt kizárólag az irodalomból élni. Csak 1945 után tért vissza a pedagógiához, de akkor már az egyetemen.

Pártokon kívül is baloldali írónak-költőnek számított, aki értette a munkásmozgalmat is. 1921-ben önnyugdíjazását kérve megszűnt tanári állása. Egyik gazdag tanítványát vette feleségül, aki anyagilag végig támogatta. Első publikált írása Peter Altenberg szecessziós-impresszionista osztrák költővel foglalkozott. Ez és első költeményei a Nyugatban jelentek meg 1909-ben.

Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. A Nyugatnak rövid ideig főmunkatársa volt, majd ő maga kérte nevének levételét. 1920-ban megjelent könyvalakban az 1917-ben írt Nevetők című elbeszélése. Az aranytál című kisregénye első díjat nyert az Athenaeum pályázatán. 1923-ban látott napvilágot könyvalakban a Boldogtalanok. 1923-ban házasságot kötött Helfer Erzsébettel. 1928-ban hat hónapot töltött Baden-Badenben a Freud-tanítvány dr. Groddeck szanatóriumában, ahol neurózisát kezeltette. Nála is, mint sok nagy magyar költőnél, a mániás depressziós kedély II. típusa kórismézhető.

1933-ban Déry Tibor társaságában heteket töltött Dubrovnikban, majd Görögországban. 1934-ben, írói munkásságának 25. jubileumán a szerzői estjét Kosztolányi vezette be a Zeneakadémián. Kilenc évvel megírása után 1940-ben napvilágot látott a IV. Henrik király, majd 1942-ben másik főműve, a hét évig írt A feleségem története. Ez a nagy terjedelmű lélektani regény később, már a háború után világsiker lett. 1947-ben szabadegyetemi előadásokat tartott. 1948-ban egyetemi tanár lett, megkezdte rendszeres esztétikai előadásait.

1948-ban Kossuth-díjat kapott. A kommunista diktatúra éveiben – 1949 után – évekig nem jelent meg könyve. Füst Milán megjelenésétől kezdve írótársai által becsült költő volt. Amíg a Nyugat fennállt, hozzátartozott élgárdájához. A nagyközönségtől ekkor is, később is idegen maradt, de a költők ekkor is, később is mesterüknek tartották. A felszabadulással azután sok hivatalos elismerést is megkapott: Kossuth-díjat, egyetemi tanárságot, az élő klasszikusnak kijáró nagyrabecsülést, műveit azonban 1949 és 1955 között nem jelentették meg.1960-ban nyugdíjazták.

Betegsége egyre inkább ágyhoz kötötte. 1967-ben halt meg, még megérve a Boldogtalanok Vígszínház-beli premierjét.

Füst Milán költészete az utána következő nemzedékekre nagy hatást gyakorolt; a fiatal Illyés Gyula kibontakozása elképzelhetetlen nélküle, Radnóti Miklós és Weöres Sándor is sokat köszönhet neki. Teljesen újszerű versformálása és kifejezésmódja a magyar lírában Berzsenyin kívül talán csak a középkori zsoltárok hangjához hasonlítható. Szabad verselése, patetikus dikciója, hasonlíthatatlan kifejezésmódja, a költészetben szokatlan rejtőzködése, szerepjátszásai egészen egyéni hangot jelentenek irodalmunkban. A modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett és olvasott magányos óriása, a magyar szabadvers megteremtője volt. Emlékét őrzi az 1975-ben alapított Füst Milán-díj. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

 

Ajánló

  semmitteves

Keresés