galgocziKossuth-díjas magyar író, forgatókönyvíró. 1930. augusztus 27-én született a Győr megyei Ménfőn, nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként.

Szülei feltörekvő, a család gazdasági alapjait megteremtő emberek voltak. Az általános iskolát szülőfalujában végezte el. A család öt lánya közül ő volt a legfiatalabb. Amire iskolába került elkezdődött a második világháború.

Győr városától tíz kilométerre lévő faluból már az értelmes, okos leányok számára is lehetővé vált a továbbtanulás. A kitűnő tanuló Erzsike is kiharcolta magának a továbbtanulást. 1949-ben érettségizett Győrben. Mindegyik iskolára jellemző volt ebben az időben a különféle tantárgyak segítségére a filmvetítés. Későbbi pályaválasztás alapmotivációja is itt kereshető. Írásaiban csak a ménfőcsanaki moziról emlékezik meg, amely 1942-ben nyílt meg és a háborús tömegszórakoztatás népszerű eszköze volt. Kiegészítette a falusi színjátszás, amelyben testvérei tevékenyen részt vettek. Otthon a kisebb gyerekek és barátaik az Erzsébet által írt színdarabot játszották.

Ebben az időben kezdett el verseket írni. Írásai, nyilatkozatai alapján két költő volt rá nagy hatással: Petőfi és Ady. 1949-ben, az ELTE Bölcsészettudományi karán kezdte meg tanulmányait, amelyet már november 17-én megszakított. 1949. december 1-től – 1950. augusztus l-ig, a vagongyár dolgozója. Három műszakban dolgozott, szabad idejében olvasott, gyors és gépíró tanfolyamra járt.

Szerencséjére 1950. január elsején a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége országos tehetségkutatási versenyt hirdetett, április 4. tiszteletére. A határidő előtti napon kész lett a színmű, és még arra is maradt idő, hogy írjon egy novellát a gyárban folyó munkaversenyről. A novella még az eredményhirdetés előtt, megjelent a Művelt Nép című kulturális folyóirat májusi számában. Címe: Életünk a legboldogabb nékünk. A novella első díjat nyert, a színműről nem esett szó. Az író is és műve témája is megfelelt a koreszménynek: munkás, parasztszármazású, érettségizett és tehetséges is.

Meghívták a Szabad Ifjúság című laphoz újságíró gyakornoknak, ahol 1950. augusztus l. – 1951. március 31. között volt. Szeptemberben beiratkozott a Színház és Filmművészeti Főiskola Film tanszakára, amelyet 1955-ben végzett el dramaturg szakon. Még 1950-ben Budapestre költözött, s itt élt élete végéig, Ménfőcsanakra csak látogatóba és nyáron szüleit segíteni járt haza.1951 januárjától haláláig a Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. 1953-ban jelent meg első hazai kötete: Egy kosár hazai címmel, mely hét elbeszélést tartalmaz. 1960-as években a riporteri munkával összegyűjtött tapasztalatokat megpróbálta szépirodalomba is átültetni a Félúton című kisregényébe.

Galgóczi írásművészete a hetvenes években teljesedett ki. E termékeny, gazdag évtizedben írta meg munkásságának gerincét. Az immár országosan is elismert, méltányolt művész, 1970-ben SZOT-díjat, 1976-ban József Attila díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott. Leszbikusságát az 1970-es évektől nyíltan vállalta. Évekig élt együtt Gobbi Hilda színésznővel. 1989. május 20-án szívinfarktusban váratlanul meghalt Ménfőcsanakon, a szülői házban.

Sok műfajban alkotott, regényei, elbeszélései mellett írt színműveket, hangjátékokat illetve szociográfiai műveket. Műveinek megjelenését az ötvenes és hatvanas években folyamatosan akadályozta a politikai hatalom, mert felismerte azok leleplező erejét, igazságát. A70-es és 80-as évek folyamán viszont sikeres és népszerű írónővé vált. Legnagyobb sikerét Vidravas (1984) c. regényével aratta. A leszbikusságot Törvényen belül (1980) c. kisregényében tematizálta. Az írásból Makk Károly rendezésében 1982-ben Egymásra nézve címmel film készült. A magyar irodalomban páratlan hitelességgel tudósít a paraszttársadalom modernizálódásának konfliktusairól.

Egyik neves pályatársa így nyilatkozott róla:.„Úgy írt, ahogyan a parasztember kapál. Beleírta Európa egyetemes irodalmába a ménfőcsanaki parasztokat. Úgy beszélt az írott nyelven, mint aki a zsoltár hangján szól..”

2016. 09. 02.

Ajánló

  kezmosas L

Keresés