József Attila-díjas magyar író, költő, Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Palotai Erzsi testvére. Nagyváradon született 1904. május 23-án. 1919-1940 között Kassán élt. Itt végezte el középiskolai tanulmányait. 1940-től haláláig (1983. szeptember 13.) Magyarországon élt.

Pályája 1926-ban egy verseskötettel indult, amely Kassán jelent meg, Tavaszi áradás címmel. 1928-ban megszületett fia Bacsó Péter. 1932-ben Kassán az Én Lapom című ifjúsági folyóirat szerkesztője volt. Megnyerte az Atheneum és a Nyugat pályázatát. 1946-ban - immár hatodik éve Budapesten - az Asszonyok című lap szerkesztője volt. 1947-1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője volt.

Prózaírói munkássága mellett filmírói munkássága is jelentős. Műveinek alapján készült az emlékezetes Kiskrajcár, az Ünnepi vacsora. Az elsők között írt ifjúsági filmet, Én és a nagyapám címen. A Nappali sötétség című filmje a locarnói filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el, a Nő a barakkban televíziós drámája pedig a monte-carlói filmfesztivál nagydíját. Műveinek vonzó erénye a hiteles lélekábrázolás, a korszerű témaválasztás, a közelmúlt és a ma valóságával való kíméletlen és szenvedélyes szembenézés. Ez jellemzi a Keserű mandula című regényét, a fasizmus ellen szóló regényeit: A madarak elhallgattak és Férfi, a kamaszok életének jellegzetes válságait feltáró Zöld diót, de ez jellemzi novelláit is: egész gazdag elbeszélőművészetét. A korszellemnek megfelelő riportokban és szépprózában tudósított Sztálinvárosról. Későbbi művei eredetibb hangúak. 1950-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott.

Évek óta küzdött sokféle betegséggel, de a maga szenvedéseit ritkán említette, szerény baráti közlésként inkább, és azonnal felülkerekedett benne egy sajátos tapintat, elviccelő szemérem .Úgy halt meg, ahogyan kedvére megírta volna, ahogy az anekdota magvából ő maga alakított volna ebből beszélgetést: otthonában, vacsora utáni beszélgetés csöndes örömében.