400 éve, 1622 január 15-én született Jean-Baptiste Poquelin néven. Apja elnyerte, vagy esetleg megvásárolta "a király rendes" kárpitosa címet, és ezt örökölte a fia 1636-ban.

1660-ban Moliére kérelmezte, hogy visszakaphassa a korábban visszaadományozott "a király rendes kárpitosa" címet. Ez nem pusztán üres cím volt, hiszen a nyolc királyi kárpitosnak az év egy-egy meghatározott szakaszában konkrét feladatokat kellett teljesítenie a királyi udvarban. Ezenkívül Moliére volt az udvari ünnepségek főrendezője is, és természetesen színigazgató, és saját társulatának színésze, aki ennyi elfoglaltság közepette írta meg darabjait.

A Moliére nevet Madeleine Béjart aggasztotta rá. Moliére egy kis dél-franciaországi falu neve.

1662-ben feleségül vette régi színésztársának, Madelin Béjart-nak a lányát, Armande Béjart-t, aki húsz ével volt fiatalabb, mint férje. Rosszakarói azzal vádolták, hogy saját lányát vezette oltár elé, a rágalmak azonban igaztalannak bizonyultak, és XIV. Lajos is kiállt színésze mellett, amikor elvállalta a szerző elsőszülött fiának, Louis-nak keresztapaságát. /A fiúcska tízhónapos volt, amikor meghalt./ Házasságuk nem volt felhőtlen, kapcsolatuk viszontagságait gúnyversek sora kísérete.

Állandóan szembe kellett néznie a darabjait ért támadásokkal. A legnagyobb vihart a ma is igen közkedvelt és gyakran játszott Tartuffe című komédiája váltotta ki. Az igen merev elveket valló Oltáriszentség Társaságnak a tagjai komédiáját úgy értelmezték, mint a vallásosság kigúnyolását, és az "ájtatosok" hadjárata öt éven át tartott a szerző ellen.

1673. február 17-én a Képzelt beteg című darabot játszotta társaival. Nagy fájdalmai voltak (vért is hányt) az egész előadás alatt, de végigcsinálta, hogy meglegyen a bevétele a társaságnak. A függöny legördült, ő összeesett, és rövid szenvedés után már nem tért magához. Két pap is visszautasította az utolsó kenet feladását, a harmadik már későn érkezett – ekkorra már hazaszállították a vérző színészt. A babona, amely szerint a színészek számára szerencsétlenséget hoz a zöld szín, az ő halálának apropóján született: ilyen ruhában volt ekkor.

Színészeket nem temethettek megszentelt földbe, ezért csak Armande Béjart (az özvegye) közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével búcsúztatták el – éjszaka. 1817-ben vitték át maradványait egy pantheonból a Pére Lachaise temetőbe.