Magyar író, drámaíró és publicista. 1863. július 23-án született Egerben. Apja egy egri, zsidó származású szabó volt. Még kisgyermek volt, mikor apja tönkrement és hamarosan meghalt. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Műveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia.
Bár ebben az időben a magyar polgárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvű, ő csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett egy gyulai ügyvédnél. Első cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Nagy hatással volt rá Jókai és Zola . 1884-ben sikerült megjelentetnie Nyomor című novelláskötetét és Faust orvos című regényét, melyek feltűnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne.
1888 és 1889 között újságíróként dolgozott a Magyar Hírlapnál. Kolozsvárra utazott és az Erdélyi Képes Újságot szerkesztette, később a Kolozsvári Életet (1889), majd pedig a Magyarországot. Szenvedélyes természetű ember volt. Még Kolozsvárra érkezése után elcsábította Hunyady Margitot, korának ismert színésznőjét. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvénytelen gyermeke Hunyady Sándor, aki szintén az irodalmi pályán indult el a későbbiekben. Ebben az időben már házas volt, felesége Fehér Judit. Családját Budapesten hagyta. Feleségét és gyermekeit anyagilag támogatta.
1890-ben visszatért Budapestre, ahol ismét a Magyar Hírlapnak dolgozott. 1890-től 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, melyet teljesen egymaga írt. Herczeg Ferenc Új idők című hetilapjában rendszeresen publikált a kortárs művészeti élettel kapcsolatos cikkeket, műkritikákat. Harcias, szellemes volt és tele ötletekkel. Ő volt a korabeli társaságok lelke, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta.
Az 1903-1905 közötti időszakban Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közreműködésével szerkesztette a Jövendő című hetilapot, amelyet a Nyugat előfutárának is tekinthetünk. Ebben a korabeli társadalom visszásságait bírálta. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult ismét újságíróskodott ( Pesti Hírlap, A Nap, Az Ujság, később Az Est). Bár rokonszenvet érzett a Tanácsköztársaság iránt, abban szerepet nem vállalt. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt bécsi emigrációba kényszerült.
1923-ban tért vissza Magyarországra. Hirtelen magára maradt és anyagi problémái támadtak. Még megírta utolsó nagy művét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett művészről. Ezt követően kórházba került és 1924. augusztus 12-én elhunyt.
A fent említett Nyomor című novelláskötetén és Faust orvos című regényén kívül sok jelentős művet hagyott hátra.
Klasszikus alkotásai közé tartozik, többek között a Hófehérke című regénye, mely a Jókai-típusú romantikát idézi, valamint az Ezüst kecske és A nap lovagja című realista regények is. A Dada az egyik legjobb drámája, amiben a paraszti világot mutatja be a maga igazi nyomorúságában, ítéletet mondva a polgári világ fölött. A tanítónőhöz két befejezést írt. Az egyik szerencsés, boldog kimenetelű (ezt a polgári közönségnek szánta), a másik szomorú, tragikus. A medikus című dráma bírálóan realista , azonban a harmadik felvonás két boldog házassággal végződik. Ezek a művek nemzedékeket tanítottak meg színjátékot írni.
Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is.
