esterhazyKossuth-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Budapesten született 1950. április 14-én. Nagyapja Esterházy Móric gróf, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Édesapja gróf Esterházy Mátyás, édesanyja Mányoki Irén Magdolna.

Felesége: Reén Margit. Négy gyermek - Dóra, Marcell, Zsófia és Miklós - édesapja.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, azóta szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Számos irodalmi díj tulajdonosa: 1981-ben Aszú-díjat, 1983-ban Füst Milán-jutalmat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1986-ban József Attila-díjat és Örley-díjat, 1988-ban Vilenica-díjat, 1990-ben Krúdy Gyula-díjat, 1992-ben Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíját kapta meg. 2004-ben Pro Europa-díjban részesült, illetve a Frankfurti Könyvvásáron átvehette a Béke-díjat. A Kossuth-díjat 1996-ban kapta meg. Első könyve, a Fancsikó és Pinta elbeszéléskötet 1976-ban jelent meg, melyet az év legjobb első prózakötetének választottak meg 1977-ben. Nem sokkal később jelent meg a Pápai vizeken ne kalózkodj című elbeszéléskötete, majd 1979-ben a Termelési regény (kissregény), mely a legújabb kori magyar irodalom egyik legfontosabb alkotása. Párhuzamos, kettős szerkezetű, szatirikus regény, társadalom- és korrajz. 1986-ban jelent meg a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozata, melyben a próza különböző formái mellett a képregénytől egészen performansz-szerű írói kísérletekig, avantgárd gesztusokig sok minden helyet kapott. Így például Ottlik Géza Iskola a határon című regényének egyetlen papírlapra másolt változata is, melyet Esterházy Ottlik Géza 70. születésnapjára készített.

Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy", akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelent Esterházy Péter pályáján.

A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.

 

2016. július 14-én hunyt el Budapesten.

Egyik utolsó munkája a Hasnyálmirigynapló, melyben végzetes kimenetelű betegsége napjait rögzíti az író.
Halála évében jelent meg Nádler Istvánnal közös munkája a Hét utolsó szó. A könyvben Esterházy Péter drámái és Nádler István fotói alkotnak közös művet.

 

Ajánló

  kezmosas L

Keresés