Klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár. 1933. november 19-én született Budepesten.
Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, klinikai gyermekszakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, könyveivel, előadásaival, tanácsaival segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben. Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak.
Felsőfokú tanulmányait Budapesten folytatta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni oktatói állásban, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett. 1960-ban felvették az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs beosztásba került.
1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak. A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el.
1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994-1996 között Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója lett. 1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon és vidéken is tartott előadásokat, s
konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak.
Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot, az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke, a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.
Szabad idejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, (Színes pokol (1985), Útvesztő (1987), Kék balett (1988)), amelyeket be is mutattak a nyolcvanas években.
Hosszú betegség után, 2010. április 16-án hunyt el Budapesten. Zsidó rítus szerint helyezték örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben annak ellenére, hogy életének utolsó harmadában sok más vallással is behatóan megismerkedettfoglalkozott (különösen a buddhizmus általános élőlény-szeretete hatott rá erősen), s ezek elemeiből saját, egyéni, magán-használatú vallást gyúrt össze, amelyről számtalanszor nyilatkozott a Magyar rádióban. Zsidó hitét azonban sohasem tagadta meg.
Díjak, kitüntetések:
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)
- XIII. kerület díszpolgára (2008)