adventi mesek6Télapó naplója (Egy tizenkét éves dunaharaszti kislány meséje)
Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik.

A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. Apónk egy takaros kis házban lakik. Szomszédja, a Húsvéti Nyuszi, akivel nagyon jól kijönnek, gyakran segítenek egymásnak. Házuk mellett áll a hatalmas ajándékgyár, ahol sok-sok erdei manó, tündér és krampusz készíti a csodálatos játékokat.
Egy szép napon, pontosabban december 5-én, azt hiszem pénteken, nagy sürgés-forgás volt az ajándékgyárban. Hiszen holnap lesz a nagy nap! Bongó, a legöregebb krampusz, aki szeret fontoskodni, a sok krampuszt, tündért és manót felügyelte, nehogy véletlenül hibás játék kerüljön ki a kezük alól.
- Hé, Bogyó! Csokorba kösd azt a szalagot! - szólt egyik társának.
- Csili! Annak a babának szőke hajat csinálj, és kék ruhája legyen! - fontoskodott Bongó. Ez így ment egész délutánig, amíg készen nem lettek egészen.
- Na, ezt befejeztük - sóhajtott Bongó. - Nagyon ügyesek vagytok, fiúk és lányok. Télapó bizonyosan meg lesz elégedve. Azt hiszem, ma dupla adag mandulás tekercset kapunk vacsorára!
Ennek mindannyian nagyon örültek.
- De még fel kell címkéznünk a csomagokat, hogy Télapó tudja, melyik kié. Szólok is neki, hogy mondja el az adatokat a naplójából. Ugyanis a naplójában van felírva, hogy a gyermekek hol laknak, és milyen jók voltak ebben az évben. Megyek is!
Elindult Bongó, hogy elhívja Télapót, hozza el az ajándékgyárba naplóját. Ahogy odaért a házhoz, becsöngetett.
- Csing-cseng! - szólt a csengő. Matyi, a mókus nyitott ajtót.
- Szia, Bongó! - köszönt Matyi.
- Szervusz! Télapó itthon van?
- Igen, persze. De hatalmas gondban van. Képzeld, elvesztette a naplóját.
- Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! Így nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek!
Bementek a dolgozószobába, ahol Télapót nagy keresgélésben találták.
- Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát. Megnéztem a polcon, az íróasztalomon, az ágyamnál, még az ágyam alatt is.
- Jaj, jaj, Télapó! Mi lesz velünk! - siránkozott Bongó.
- Keressük meg Matildot a konyhában, és kérdezzük meg, nem látta-e - mondta Matyi.
A konyhában ott állt Matild, a szórakozott szakácsnő, akinek kerek medvepocakján frissen vasalt kötény feszült. Éppen mandulát tisztított. Mellette, a terjedelmes nyújtódeszkán ott tornyosult az esti méteres kalács mázsányi tésztája.
- Hukk - csuklott a meglepetéstől Matild medve. - Szervusztok.
- Nem láttad egészen véletlenül Télapó naplóját? - kérdezte Matyi.
- Hát, mintha valahol láttam volna a füzetet ... várjatok csak... nem, mégsem ... - kutatott emlékezetében a szakácsnő.
- Vizsgáljuk át az egész házat - mondta Télapóka. - Te, Bongó kutasd át a nappalit, Matyi az ebédlőt, én pedig a kertbe megyek.
Bongó így elindult a nappali felé. Benézett a szőnyegek alá, átkutatta a szekrényeket, átforgatta a polcokat. Sehol semmi. Leült a kanapéra, hogy morfondírozzon magában, de furcsa mocorgást érzett maga alatt.
- Égszakadás, földindulás! - kiáltott Bongó. - Tán földrengés van?! Felugrott a kanapéról, ami nagyot nyekkent, de valahogy nem olyan hangon, ahogy szokott.
Bongó felnyitotta az ágyat, és megrökönyödve kérdezte:
-Brúnó! Mit csinálsz te itt?!
- Matild beágyazott - sopánkodott a fekete kandúr. - Hiába jeleztem, nyávogásom senki nem hallotta a nagy sürgés-forgásban.
- Te jó ég! Szegény kandúr! Jó, hogy nem történt bajod! Gyere, segíts nekem! Elveszett Télapó naplója, sehol nem találjuk. A sok gyerek hiába várja holnap Télapókát, ha nem kerül elő!
- Az ágyneműk közt nem volt, azt láttam volna - szólt Brúnó.
- Menjünk, kutassunk át minden sarkot!
A ház népe azonban hiába szorgoskodott estig. Felkutattak minden zeg-zugot, pincétől a padlásig, még a kéménybe is belenéztek.
Fáradtan és szomorúan ültek le estére. A naplót mintha a föld nyelte volna el.
- Mi lesz a sok gyermekkel, akiket végig kell látogatnom? A sok ajándék elkészítve, becsomagolva, már csak a címzések hiányoztak. Mit csináljunk, mit csináljunk ... � kesergett Télapó.
A krampuszok, a manók, az erdei tündérek, a mókus, a fekete kandúr és a medve, valamint Télapóka szomorúan ültek az ebédlőben a nagy asztal körül. Matild kötényével törölgette a könnyeit. A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. A bánattól azonban nem sok kedvük volt a vacsorához.
Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulás tekercs, mindannyiuk kedvence. A remekmű elkészült. A medve büszkén húzta ki a hatalmas sütőlemezt a kemencéből. A finom illat becsalta a bánatos társaságot a konyhába. A szakácsnő kapitányi büszkeséggel állt az asztal mellett, előtte tornyosult a hegynyi mandulás tekercs.
- Vágd fel, Matild! Olyan éhesek lettünk. Csodás lett az ünnepi süteményed.
Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulás tekercsbe. Egyik szép szeletet vágta a másik után, amikor megakadt a kése valamiben...
- Mi lehet ez?! Tán kő került a kalácsba, vagy valami vasdarab?
Kíváncsian állták körül az asztalt.
- Mi lehet ez? ... Hiszen ez ... valami füzetféle... - motyogta zavarában elpirulva Matild. És lám, a méteres mandulás tekercs finom tésztájában ott lapult belesütve Télapóka mindenütt keresett naplója.
- Hurráá! Megvan, megvan!! - kiáltották boldogan.
Matild könnyei potyogtak.
- Én nem tudom, hogy kerülhetett bele a dagasztó teknőmbe ... - védekezett.
A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot. Nevetésük elhallatszott egészen Lappföld széléig.
Télapóka pedig mosolyogva lapozott bele madárlátta naplójába:
- A gyerekek mégsem várnak rám hiába. Vacsora után indulunk!

Ajánló

  semmitteves

Keresés