logo aug201911. augusztus 24-én az alábbi vezércikkel emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről a Mátészalka és vidéke hasábjain.

A teljes lapszám itt olvasható.

Minden politikai vonatkozástól mentes igaz s kegyeletes ünnepet ült minden magyar, széles e hazában múlt vasárnap, Szent István király napján. Ez a magyarság egyetlen igaz ünnepe s méltán, mert ezen a napon nincs magyar s magyar közt különbség, mert mindenki egységesen hódol a nemzet alapitó legelső király emlékěnek, akit a kegyelet s Isteni jelleggel felruházott talájdonság örökre szentté avatott. Azt hisszük, hogy nem szüksěges hosszasabban kifejteni, nagy királyunk érdemeit s azokat a nagy hopderejű tetteket felsorolni, melyek mindmegannyi alapkövek voltak s azokul szolgálnak még ma is állami életünk kiépitésében. Inkább azzal akarunk nagy királyunk emlékének áldozni, ha az ő, maradandó tanitása és tettei nyomán mi szintén teszünk, cselekedünk s előbbre visszük az ő szellemében az egységes megyar haza előrehaladását és fejlődésět. Ennek az eszmének megvalósitása képezi minden igaz magyar gondolkodásának tárgyát, a midőn Szent István király napjának emlékünnepét üli. Ugyanis az ünneplés nem abban áll, ha a szokott dicséret hangján csengő-bongó frázisokkal emlékezünk meg Szent István királyról, hanem igenis hálánkt legfrappánsabbul tettekkel dokumentálhatjuk.

Minden cselekedetünkkel, nemzeti életűnk minden megnyilvánulásában azt a kitüzött irányt kell azért követnünk, melyet Szent Istvá s hozzá hasonló más nagyjaink számunkra kijelöltek s akkor nyugodtan mondhatjuk és állithatjuk, miszerint nagyban egészben méltók maradtunk elődeink emlékěnek őrzésére s követésére. Nem mondhatjuk, hogy Magyarország külső képe nem öltötte fel az ünnepi színt Szent István napján s mintha úgy a vallási faktorok mint a társadalom nem adott volna külső megnyilvánulást annak, hogy ismét elěrkezett a nagy szent életü király napjának évfordulója, hanem is igenis e mellett tendenciánkat akarjuk hangsulyozni, a cselekvés terét, miért is vessünk tehát pillantást arra a mesgyére, amelyen haladunk és nézzük meg, egybevág-e ez azzal az úttal, melyet Szent István követendőnek vélt? Két irányban igyekezett István király nemzeti életünket megszilárditani, befelé a kereszténység eszméjével egységessé, kifelé pedig a királyi korona fényének emelésével hatalmassá vélte tehetni a nemzetet. Mind a két eszköz, melyet ajánlatosnak vélt, üdvösnek bizonyult, ugy a kereszténység, mint a királyság eszméje ma is össze forott a magyarság történetével. És ki tudja hol lennénk, hová söpört volna már el bennünket az a rettenetes sok és pusztitó förgeteg, ha nem lett volna István és ha nem követtük volna tanácsait. És mégis, sajnálattal kell látnunk, hogy nem sikerült a velünk egykoru nemzeteket megelőznünk, sőt nálunk sok évszázaddal fiatalabb nemzetek rohanvást és feltartózhatatlanul megelőztek bennünket. A történelem tanitása szerint ezen körülmény okát a szerencsétlen politikai viszonyokban kell keresnünk. Mi azonban nem vagyunk hajlandók a kismet tanában hinni és nem fogadhatjuk el azt, hogy a véletlen jó vagy balszerencse intézhesse egyes nemzetek sorsát. Ha már közmondással kell igazolni állitásunkat, akkor a török vallás alapdogmájánál sokkal megfelelőbb az a szállô ige, hogy ki-ki, amint veti ágyát, ugy alussza álmát. Magunkban egyedül és kizárólag csak magunkban kell keresnünk elmaradottságunk okait. Minálunk azonban az ünnepi isten tiszteleteken kivül és a Budapesten tartott körmenet kivételével misem mutatja, hogy egy ezer éves nemzet ünnepli megalapitásának évfordulóját, még az iijuság sem rendez semmifěle ünnepélyt, minek legelső oka az, hogy ilyenkor nyár lévén, az iskolai előadások szünetelnek. Pedig a tapasztalás bizonyitja, hogy az iskolai ifjuságnál lelkesebb és fogékonyabb ünneplő nincs a világon. Gondoskodjunk tehát akárhogyan is arról, hogy maga az ifjuság országszerte és testületileg rendezzen ünnepélyeket ezen a napon. Az, hogy szünidő van, nem lehet komoly akadály sőt ugy véljük, hogy a fiatalság örömmel fogja venni a szakadatlan pihenésnek egy napi, megszakitását.

A külföld, ugy nagy mint kicsi államaiban ma már jobban van kifejlődve külsőleg nálunk sokat emlegetett nemzeti eszme, mely minden alkalmat felhasznál, hogy minél meggyőzőbben állitsa elénk a nemzeti összérzést s nevelje vele a társadalom nagyjá s kicsinyét. Számos alkalmunk van hallani s olvasni, a külföld ifjuságának impozáns ünnepét, mint a nemzeti eszme diadalra jutásának külső fényes megnyilvánulásait. Azért egyáltalán nem találjuk szégyennek ha mi is hasonlóan fogunk eljárni, s nemcsak a városi központokon, hanem a nagyobb községekben s falvakban terjeszteni kell a nemzeti eszmét külső megjelenésében legalább a tanuló ifjuságnál. A nemzeti eszme ugyanis az a kapocs, a mely lehető teszi Szent István nagy király szellemében a magyar haza felvirágozására irányuló közös müködést. Ezeket tartottunk megemlitendőnek Szent István király ünnepén s reméljük, hogy szavunknak lesz, ha csak némi foganatja is és szavunk nem pusztában elhintett mag marad.

Ajánló

  Nyomas

Keresés