CsikyJL„Hát akkor képzelje el, hogy az repült a levegőbe. És amikor táncolt akkor mindig sírt. Annyira átélte ezt az egész dolgot. „ (Farkas Gizella)

Az alapító Csiky Júlia élete és munkássága

(1923-1991) táncművész, a Mátészalkai Cigányegyüttes megalapítója és vezetője. Együttesével bejárta Magyarország szinte valamennyi részét. Fellépéseiket külföldön is nagy elismerés övezte. Elnökségébe választotta a Magyar Táncművészek Szövetsége, kitüntetések sokasága kísérte szakmai munkásságát.

Csiky Júlia 1923. december 28-án született Mátészalkán. Édesapja a zenei konzervatóriumot végzett, „Ezüstlant” díjas zeneszerző és karmester Csiky Gyula prímás volt. Unokája, Csiky Antal visszaemlékezése szerint: „...Nagyapám Hitler párizsi bevonulására, ő karmester, zeneszerző volt, erre volt képesítése és Hitlernek küldött Párizs bevétele címmel egy 70 tagú zenész zenekari szimfóniát. Meg lehet keresni a könyvtárban a mikrofilmek közt. Mátészalkára nagyapámhoz Rizemayer külügyminiszter jött kitüntetést átadni.”(Cs. A.) Fellépései alkalmával számtalanszor magával vitte az akkor tíz éves tehetséges kislányt. Többek között a Tisza grófok kastélyába is, ahol hatalmas sikerrel mutatták be közös műsorukat a főúri közönségnek. Ez mutatta meg Julika számára a jövőt. Az édesapja felismerve lánya tehetségét - bár nyolc gyereke volt – mindent megtett azért, hogy Júlia tanulhasson.

1934-ben Pestre vitte tanulni a legjobb mesterekhez. Cziffra Györgyéknél lakott, a később világhírűvé vált zongoraművész családjánál. A kis Júlia Brada Ede nagy hírű táncakadémiájába ment tanulni, ahol balettképzésben részesült és tehetsége fejében ingyen tanulhatott. Az a tény pedig, hogy koreográfiájával (Árgyélus királyfi, 1924) Brada táncalkotóként is bemutatkozott, azért figyelemre méltó, mert az évtizedek során ő lett a reprezentáns hazai koreográfus, s egyben a Guerre-korszak (kései) képviselője, továbbá – szándékát tekintve – a nemzeti vállalkozások, sőt az előremutató egyéb kezdeményezések kivitelezője is.

Csiky Júlia 1935. június 2-án a Zeneművészeti Főiskolán rendezett matinén már nagy sikerrel szerepelt. A helyi újság így emlékezett meg róla: „Az új tehetségek csoportjából mozdulatainak szépségével kitűnt Csiky Juliska, egy neves cigányzenész család sarja, a Tiszántúl híres prímásának, a mátészalkai Csiky Gyulának leánya.”Később felvételt nyert az Operaház táncművészeti szakára is, ahol olyan társakkal tanult együtt, mint Lakatos Gabriella.

006Kattintson, galéria nyílik!

Az Operaház balettkarába történt felvétele alkalmával a budapesti Színházi Élet és a Délibáb is részletesen méltatta produkcióit és az egyik legígéretesebb magyar táncosként jellemezik. Innentől 1943-ig sok alkalommal és sok helyen fellépett balett táncaival, majd filmben is szerepelt. „...és ezt a Julikát ezek a rendezők mind kézcsókkal illették. Nagyon nagy tehetség volt. Kis pici nő volt. Kicsi volt. Vótak olyan gondolatai, hogy – hát ő találta ki. „ (F. G. ) Azonban nemcsak az Ybl palotában lépett fel, hanem például Juhász Manci néven a már akkor híres Moulin Rouge-ban is szerepelt. Mivel kilencgyermekes család otthonról nem tudta támogatni és „..kevés volt a lóvé és akkor még kellett neki jövedelemhez jutni és ezért felvételt nyert a Margit-szigeti Moulin Rouge-ba, ahol Alfonzo és Pulay Etelka is szerepeltek. „(CS. A.) Itt is fényes táncjövőt jósoltak neki. Közben táncos tudását és szakmai fejlődését biztosítva, az 1936-ban hazatért Nádasi Ferencnél folytatta tanulmányait.
Csiky Júlia életébe azonban beleszólt a háború. Budapest bombázása és szülei gyengélkedése miatt 1944 tavaszán hazatért Mátészalkára. De 1944 decemberében már toborozta kis csoportját. Először katonáknak adták elő műsorukat, nagy sikert aratva. Így indult el három és fél évtizedes az 1980-as évekig tartó hódító útjára a Mátészalkai Cigányegyüttes, melynek Csiky Júlia volt a vezetője, művészeti instruktora és lelkes mindenese. Az iránta érzett tiszteletet és szeretetet bizonyítja az is, hogy mindenki „keresztanyámnak” szólította. „...Csiky Júliát olyan tisztelet övezte, hogy ez biztos, hogy ezt nem lehet elmondani, annak nem mondtak nemet, és nem azért, hogy... Ez a tisztelet volt. Ez keresztmama. De itt bárki, bárki kérdez mindenki csak keresztanyának szólította.”(F. M) „...Julika nagyon művelt vót. Az úgy tudott az emberekkel bánni. Méghozzá csodálatos írása vót. Olyan szépen írt, hogy szinte rajzolta a betűket. Amilyen ő volt, az írása is.” (F.G) Szakmai tudása, embersége, pedagógia érzéke miatt táncosai és a környezetében élők megbecsülését, tiszteletét élvezhette. „.. Az az emberke volt, aki egész életében még-ég a légynek sem tudott ártani, Epéje se volt talán. Akin tudott, - igazi fillantri? volt- akin tudott, mindenkin segített, munkahely, lakás stb. Egyetlen egy megszállott dolog volt amivel lehetett hozzá közeledni: az együtteshez új táncmozdulatokat, motívumokat hoz be, új ruhát.” (Cs. A.)

Nemcsak táncolt, hanem cigánydalokat, táncokat gyűjtött, megfigyelt és továbbfejlesztett, felhasználva kreatív képességeit, a Brada és Nádasi iskolában tanultakat, valamint az operaházi színpadi táncos tapasztalatait. Egyszemélyben találkozott az előadóművész az alkotóművésszel. „..Annyira úgy emlékszem vissza, mikor a fiúk közt táncolt vagy a lányok közt elől. Kis kezét mindig úgy befogta magának, nagyon-nagyon finoman tudott táncolni. Tett ide egy sálat úgy, hogy csak na, most elmondtam és csináld meg. Meg is mutatta.” (F. M.) „... Olyan karizmája volt, hogy nem élt vissza senki vele, mert tudta, hogy egy nemesebb dologért megy fel a színpadra, és ott mindenki adta saját magát. ...Szóval anyámnak egyetlen szeme villanása fájdalmasabb volt, mint tíz pofon, Rengeteg segítséget kapott anyám nagyanyámtól, meg a gyűjtés, hogy az apjával Lajos bácsival elmentek a falu végére a cigánysorokra és akkor ott anyámnak volt valami minta kotta, de nem az volt, valami más volt, ilyen szakirodalom – nem tudom.” (Cs. A.)
Mivel Csiky Júlia korábbi tanulmányai során még nem kerülhetett kapcsolatba a Lábán féle kinetográfiával, ezért felmerült az az izgalmas kérdés, hogy a Brada akadémián tanult-e valamilyen jelrendszert, vagy csupán egy sajátos egyéni leírást használhatott a táncok lejegyzéséhez. Az 50-es, 60-as években már megismerhette a jelenleg alkalmazott kinetográfia alapjait, de ennek, vagy az ún. sajátos lejegyzésnek sajnos semmilyen nyoma sem található. Így az a valószínűbb, hogy a saját maga alkotta lejegyzéseket alkalmazta. Fia szerint a táncok kísérőzenéjét kottában őrizte meg. „...És akkor szépen Lajos bácsi lekottázta a zenét egy az egybe pillanatok alatt. Megtárgyalták otthon nagyanyámmal. Meghangsúlyozta neki, hogy melyik a szép, melyik a jó, méket lehet elhagyni, mékhez kell még hozzátenni egy kicsit, szóval addig-addig csinálták, míg a legjobbat ki nem hozták belőle. Mert volt nekünk egy nagyanyánk ki minden dalban, szövegírásban ott volt, meg a koreográfia kitalálásába. Anyámnak ez egy óriási nagy segítség volt, hogy van egy édesanyja, aki nem gátolja, hanem segíti. Kis Julianna aki Kölcseynek oldalági rokona volt.” (Cs. A.)
Csiky Júlia szakmai tudásáról, műveiről és együttese tudásáról többek között Martin György, Pálfi Csaba és a Magyar Állami Népi Együttes vezetője Rábai Miklós is elragadtatással szólt. A cigánydalok, cigánytáncok mellett magyar néptáncokat, balettszámokat és egyéb színpadi táncokat is komponált és színpadra állított Júlia. Ezek közé tartozott pl. a cigánytábor, a cignylakodalmas, a cigánykovács avatás stb. - mindegyik eredeti hagyományokból táplálkozott. E sajátos cigány népszokásokat formális dallal, tánccal, játékkal színpadra, nagyszerű érzékkel, művészi színvonalon a kor igényeinek és saját ízlésvilágának megfelelően. Tanított magyar és cigánytáncokat vasutasoknak, papoknak, rendőröknek, határőröknek is.

Csiky Júlia koreográfus, művészeti vezető és mindenekelőtt táncművész, szinte hetenként volt témája a korabeli lapoknak. Útját kitüntetések sora kíséret, szakmai körökben rendkívüli tehetségéről, szervezőképességéről felső fokon beszéltek. 1955-ben és 1964-ben A szocialista kultúráért éremmel tüntette ki a kormány. 1965 augusztusában a Művelődésügyi Minisztérium a közművelődés terén kifejtett eredményes munkájáért a „Kiváló Népművelő” címet adományozta. Magyar Táncművészek Szövetsége elnökségének tagja volt. Volly István az együttes 20 éves jubileuma kapcsán a következő gondolatokat írta róla: „ Köztudott volt, hogy Csiky Júlia balett-képzésben részesült, Nádasi Ferencnél tanult, s rövid ideig sz Opera balettkarában szerepelt és pályáját a háború, az üldözés törte ketté. Művészi indulása a balettszínpadon megakadt, de a néptánc-színpadon annál teljesebben bontakozott ki. A legnagyobb örömet az okozta számára, ha műsoruk végén kezét szorongatták a közönség soraiból, s ha elhangzott: „Kár, hogy már vége van!”

1991. április 23-án, 68 évesen búcsúzott végleg övéitől, s pihen törékeny teste a mátészalkai temetőben. „...És hozzá kell tudni, hogyha – Csiky Júlia nincsen Mátészalkán, akkor ez a cigány nemzedék a földön sincsen. Mert amit, ami van azt mind neki köszönhetik sorra. Amit elértek, azt mind neki köszönheti, mert ő harcolta ki. Így ennek, a kultúra révén rengeteg lehetőséget kaptak.” (F. J.)

Az együttes megalakulása és története

A megalakulás

1944 decemberében amikor még Budapest ostrom alatt volt mátészalkai szovjet városparancsnok felkérte Csiky Júliát, hogy a szovjet népi együttesekhez hasonlóan színpadra vitt néptáncokkal emelje a tervezett karácsonyi ünnepély fényét.
Csiky Júlia „népi együttese” családja és rokonsága köréből verbuválódott. Kik voltak az „alapító tagok”?: Az akkor 18 éves Csiky Bertalan, Csiky Lajos (16), Csiky Aranka (12), Horváth Erzsi (10), Horváth Margit (8), és mindenki „Öcsi”-je, Horváth Gyula (7), akit még az Állami Népi Együttesben is e néven ismertek. Sokáig ő volt a Kisbojtár cigánylegény szólótáncosa.

1952-re a táncegyüttes már közel 100 tagú volt, s túlnyomó részben még mindig a két család tagjaiból állt. A Csiky család hat testvérrel, öt mennyel, tizenhárom unokával, az unokák feleségeivel és dédunokákkal szerepelt a Népi Együttesben. Legifjabb volt a 6 éves Csiky Éva, a legidősebb a 79 éves Ilona dédnagymama.

Az együttes tagsága

Lényegében az együttes két családra épült. A Csikyekre és a Horváthokra, akik beleszülettek a táncba, a muzsikába. Később – az elkerülhetetlen generáció váltáskor - hiszen egy ilyen nagy létszámú együttesnél ami évtizedekig működik, ez elkerülhetetlen – a cigányok száma csökkent és egyre több magyar csatlakozott az akkor már egyre népszerűbb táncegyütteshez. „...Egyszerűen irodisták felvették a ruhát magokra és akkor hátul mozogtak. Vót nekik egy-két lépés. Benne volt pl. a levélkihordó, a takarítónő. Ezek mind alig várták, mert a tábortűznél húszan is feküdtek a földön hátul. DE ők épp olyan dógot csináltak mint mi, én legalábbis abban látom, hogy mikor jött a második vérfrissítés, a biológia dolgozik, emberek meghalnak, kellenek az újak hozzá. Létszámában több volt a magyar, mint a cigány. Na öregem ha visszagondolsz erre? Vót cigány kérdés? Nem! „ (Cs. A.)

A technikailag képzett Csiky Júlia, mint táncos koreográfus tudta, hogyan kell a tapasztalatlan fiatalokból kemény, kitartó munkával kész és mindenre alkalmas táncost nevelni. Színpadi és dramaturgiai és próbavezetési tapasztalatait pedig mesterien ötvözte a próbákon. „...Heti két próba volt. A zenekart az utasellátóból el kellett szállítani. Nehezen jött össze a társaság időjárás, munkabeosztás stb. ha megjött a zenekar, kezdték az énekkel, mindenki feküdt a földön. Csiky Lajos felállt. Gyerekek, ne szomorkodjatok. Vigadjatok, táncoljatok. Akkor kezdődött el a tánc. Ha hiba volt, akkor Csiky Júlia leállította és javította. Külön megvolt a férfiak, nők, gyerekek, ének, zenekar.” (H. A.)

Koreográfiai ötleteit, a színpadképet lépésről lépésre dolgozta ki a közös munka alatt. „...Ő gondolt egyet és amit elgondolt, azt megcsináltatta velünk. De ezek pillanatok alatt jöttek, ezek az ötletek. Nem vót neki leírva, hogy most ezt fogjuk csinálni, hanem Ő otthon átgondolta és már a próbákra úgy jött, hogy na, álljatok be,” (F. G.) „..Általában ugye mikor akart valamit csinálni, azt elmondta , hogy mirül van szó. Vót egy jelenet, most ugye a jeleneteket adta össze mindig és úgy jöttek darabonként. Na most ugyi mikor mikor egy jelenetet Ő összeállított elmondta, hogy mit akarunk, honnét indulunk és akkor megkezdtük a lépéseket tanulni. Ő úgy csinálta eleinte, hogy jaj, most jó. De amit máma megdicsért érte, hónap már nem dicsért meg érte. E vót a legnagyobb bajunk nekünk. Mer ugyi örültünk, hogy na ez aztán jól begyütt. Beálltunk másik este, á ... vissza megint százszor egymás után, de rengetegszer. Nem úgy ment, hogy most na jól van, oszt majd lesz valami. De este mindig oda lyukadtunk, hogy ne az osztán olyan vót asszonta, hogy ez tényleg ez mán erőtök felett van. Na ez, na ez nagy siker. Majd beállította megént, pedig azt hoztuk. Ugye mindig fokozta feljebb a...Igaza vót. Igaza vót, mert nem tűrt el semmi kicsit, mer tehát a kis hiba.” (F. J.)

Fia így emlékszik vissza a próbákra. „..Annyi-annyi veríték, fájdalom amit a próbákon elszenvedett az ember. Mondom neked egy iszonytatóan kemény tánc a cigánytánc. Ott aztán testbe lélekbe ott kellett lenni az utolsó idegszáladig.” (Cs. A.)
A kultúrpolitika különbözőintézményei és a SZÖVOSZ-, mely munkát is adott a tagoknak – új művészi feladatot tűzött az országos hírű együttes elé. 1955-től állandó művészi segítséget kaptak, aminek részleteiről sajnos semmilyen információt ne sikerült fellelni. Új műsorokra készültek. Ebben kb. 30 fős létszámmal, valószínűleg csak a legjobb táncosokkal, egész estét betöltő műsor, ének és zeneszámok, új táncok szerepeltek. Csiky Júlia egy szakértővel (feltételezhetően az Állami Népi Együttesből) közösen látogatta a budapesti múzeumokat, színházakat, kiállításokat és nézte az érdekesebb filmeket. Az itt tapasztalt élmények alapján születtek az új táncötletek. Pl. a vízhordó cigánylányok korsós tánca, a cigányverbunk, a hazatérő cigánykatona és a tűztánc gondolata fogant meg ekkor.

Gyűjtések, feldolgozások

1946-1948 között mint falujáró kultúrcsoport járták be a szatmári rész falvait. Az évek során egyre nagyobb elismerést szereztek, és közben az együttes műsorának fejlesztése érdekében Csiky Júlia megindította a cigány népi hagyományok, népdalok és táncok felkutatását, tudományos tanulmányozását. Támogatást főképpen az együttes idősebb tagjaitól kapott, akik emlékeztek még hagyományosan énekelt népdalokra. Ezekkel a népdalokkal ki is álltak a közönség elé és művészi tolmácsolásban közvetítették azokat. Csiky Júlia maga is írt néhány dalszöveget, melyet nagy sikerrel adott elő az együttes.

„...A zenének 90%-át Csiky Júlia tanálta ki. Rengeteget gyűjtött. Vót olyan pl. nem egyszer-kétszer, kimentünk falura dógozni. Juli észrevette, hogy a falu végén van öt-hat cigányház és ugye megálltunk, és egy-két lépést, olyan variációt. Jó vót, mert ugye ez nem mindegy kitül tanulta a táncot, meg, hogy mit látok. Amit az ember lát, egy-egy aki tanítja az már biztos, valamiben nem olyan, mint aki eredetileg csinálja. Ez ezer százalék. Csak visszatérve arra, mikor megálltunk, és kijött az a mit tudom én, az a cigány gyerek, és ugyi Juli nagyon értette a zenét csinálni. Elkezdte a lábán. Lehetett látni, hogy amikor a gyerek a viskóbul kijött, és elkezdi a táncot. Hát ez egy olyan élmény volt! És ugye mit látott? Egy hónap múlva az a lépés már a színpadon volt olyan kisgyerekekkel, mint ő. Mer ugye 3-4 éves gyerektül 80-90 éves is volt. Bőgős néni, Iza néni. Ezek mind, és ott vótak mind sorra. Ahogy látta ott a cigánysoronn, az úgy ment oda fel a színpadra. Olyan is vót, hogy nem tudtuk, kimentünk vissza és akkor próbáltuk. Ecsedbe számtalanszor vótunk. Rengeteget vótunk visszamenni gyakorolni lépéseket. Juli nem szégyellte. Behozta őket, visszavittük őket. De legtöbbet ezt a szövetkezet csinálta, mert a szövetkezet nagyon támogatta ezt a csoportot. ( F. J.)

Fellépések, műsorok

Az együttes repertoárjában a szólóénekek és a zenekari számok mellett a következő koreográfiák, kompozíciók szerepeltek:
• Két gitár,
• Korsóstánc,
• Halásztánc,
• Tűztánc,
• Késes,
• Cigánykovács avatás,
• Kendő tánc,
• Vidám cigánylányok,
• Harc a legényért,
• Cigánybosszú,
• Vetélkedő,
• Cigányverbunk,
• Gyöngyajándékozás,
• Hazatérés a táborba,
• Kártyakeverő,
• Cigánykaraván,
• Ángyélunk,
• Még az éjjel Mátészalkán megállunk.

Az első nagyobb lélegzetű életképükkel a Cigánytáborral 1949-ben jelentkeztek, és mindjárt sikert értek el a járási és megyei bemutatón. Az országos hírnevet 1951-ben vívták ki maguknak Budapesten a falusi és városi művészeti csoportok fesztiválján (az akkori kultúrpolitikai szakzsargonnal kifejezve „Kultúrverseny”-en). Országos nagydíjat nyertek elismerő oklevéllel és anyagi megbecsüléssel. A fesztiválon szereplő csoportok legkiválóbbjainak műsoráról egy kötet is megjelent Szentpál Mária szerkesztésében. E könyv külön fejezetben közli a mátészalkai cigány együttes táncait. A szerző-szerkesztő szerint „Csiky Júlia, akinek tánckészsége és színpadi formaérzéke megmutatkozott a cigány-tánc koreográfiájában is, amelyik igen színesen és életszerűen ábrázolt egy tábortűz körötti cigány táncmulatságot. A csoport a megye szélén lakó cigányoktól gyűjtötte össze táncait. Ezek a táncok még ma is élő, eleven táncok, amiket fiatalok és öregek lakodalmakon és táncmulatságok alkalmával jártak és még ma is járnak.”

A színpadi tánc egy tábortűznél játszódik. Lassú, rubato jellegű asztali nótákat hirtelen vidám hangulatú tánc váltja fel, amiben leányok, legények, asszonyok, férfiak, öregek, fiatalok egymás után kapcsolódnak be a táncba. A szólisztikus és páros táncok váltják egymást. A középen táncolókat énekkel és apró, helyben lépegető figurákkal kísérik. „...nem kapkodták aztán mer ugye ez ha így elmondja valaki, próbáljon meg egy cigánytáncot két óra hosszán keresztül végig dógozni. Azt hiszem megnézheti magát. Ahhoz nem kell gyúrógépre felülni, vagy valami, mert úgyhogy ez egy....összerogytunk. És ugye legtöbbször Juli mindig a hátsó sort figyelte és az vót a gond. A kéztartásért vót, azzal vót megőrülve, a kéztartással mindig. A mozgás az ugye, az alaplépés, az megvót. Ha nem vót rá szükség akkor mozogjon, de ne álljon, ne ásítozzon, vagy félre fele nézzen. De mikor mán kifele nézett, mán nagybaj vót. A mi esetünkben mindig általában úgy vót, hogy a lány kiment, táncolt és akkor kiválasztott magának egy fiút. Az is fokozódottt mindig feljebb-feljebb úgyhogy a lány csalogatta. De viszont vót olyan jelenet, mikor a fiúk mentek ki, de akkor az általában parázsabb táncok vótak, azok már nagyobb táncok vótak.” (F. J.)

„...Az, hogy aki szólóba ment, sose tudja a közönség, hogy ki fog menni. Ne álljon be, ne lássák, hogy ki, hanem olyan helyről, nem mindig egy helyről bemenni, hanem olyan helyről, nem mindig egy helyről bemenni, hogy nem csak hátulról, mindig máshonnan. Egy pár ne csak egy helyről jöjjön be. Akkor úgy menjen vissza az a lány a fiúér, hogy az csalja kifelé. Az látsszon rajta. Nem fapofa, meg a kezed nem lóg.” (F. M.)
„...Tánc közbe mikor ment a műsor, ment a műsor, keresztanyám a színpad, tehát onnét irányította. A zenekart is irányította meg a táncosokat is. És ahogy ment a műsor, tehát tánc, tánclépésbe ment odafele, hogy ki következik. Mer ugye sorrend vót érted, sorrend vót. És akkor mosolyogva táncolt és akkor szólt, hogy na most Ilonka te jössz, Laza te jössz Ilonkával. Anti készülj te jössz Ibivel, készüljetek fel. Mikor ez lement, akkor Öcsi szedd össze a fiúkat a verbunkhoz. Mán akkor a lányok utána álltak befele. Egy lány egy fiú. Gyerekek oldalt. Mikor jön a gyerektánc, az idősek tánca, s akkor amikor ment odaállt a zenekar mellé, mert ránézett a papírra. És akkor mikor már ment, akkor ment a verbunk. Az nagyon kemény tánc vót.”(H.A.)

Bár Szentpál véleménye szerint a mátészalkai cigánytáncok sokban hasonlítanak a magyar néptáncokhoz az előadásmód, a táncstílus és a jelleg különíti el azoktól. A nők táncára az aprózó, igen finom lábmunka jellemző amelyet a csípőjük forgatásával kísérnek. Ezalatt a felsőtest nyugodt marad, de nem válik merevvé. Ez a folyamatosan pulzáló ritmikus mozgás „az egész testet élteti”, ami miatt az egyszerűnek tűnő figurák is bonyolultnak hatnak. A férfiak táncára a temperamentumos, virtuóz előadásmód, a gyors staccattó-s, kapkodó csapásolásók, és hirtelen, éles lábmotívumok a jellemzők. „Kissé darabosan, szöcskeszerűen ugrálnak, lépkednek.” - írja Szentpál, aki szerint a nő finom, aprózó, lüktető tánca jól kiegészül a férfiak heves, darabos csapásolóival.

„1952-ben a „Cigánylakodalom”-ban valósággal elözönlötték a Fővárosi Operettszínház színpadát. Kitűnő érzékkel használták ki a színpad lehetőségeit, pedig közülük sokan életükben akkor léptek először reflektorfénybe. Mesélik, hogy az öreg vajda mikor a forgószínpad megindult velük, valósággal feljajdult:”Jaj, földrengés! Fogjatok meg!”...és majdnem elszaladt.

A lakodalmas bemutatójáról így írt az egyik lap: „..a hangulatok, események színesen váltakoznak, arányosan egyre fokozódó hatással követték egymást a szóló és csoportprodukciók, a sodró erejű záró képig, amely valósággal felgyújtotta, elkápráztatta a közönséget. A csoport táncosai nagyszerű teljesítményt nyújtottak: kidolgozott, színes, kifejező táncolásukkal méltó módon tolmácsolták a kitűnő kompozíciót.”

1953-ban a II. Országos Kulturális seregszemlén minden fokozaton ismét országos nagydíjat kaptak. A második országos bemutatkozás után a sajtó és a Népművelési Intézet minden fórumon elismerte és méltatta az együttes kulturális teljesítményét, művészi képességét, tudását, ami új lendületet adott a fejlődésüknek. Menet közben voltak szervezési és anyagi nehézségeik, de a tagok lelkesedése és akarata, valamint Csiky Júlia szívós kitartása áthidalta ezeket is.

Az 1951-es országos siker után a város vezetése négy év múlva eszmélt. 1955-ben a Földművesszövetkezet és a szakszervezet karolta fel és támogatta az együttes munkáját. Így több időt, lehetőséget adva Csiky Júlia napi szakmai munkájához. Ettől kezdve erkölcsileg és anyagilag is megváltozott az együttes helyzete. A SZÖVOSZ Budapesten különböző előadásaira, szinte inden alkalommal meghívta az együttest. Ilyenkor igen sok külföldi vendég gyönyörködhetett magas szintű, művészi játékukban. Meghívásokat kaptak külföldi turnékra is. „...Az FMSZ, 55 előtt anyám rendezte az együttes dógait magába mindent. Még nagyon jó volt a művészeti kapcsolatrendszere és már akkor a mátészalkai együttesnek híre volt. Légy rá büszke, hogy a Mátészalkai Cigányegyüttes soha nem hozott szégyent Mátészalkára. És én erre nagyon büszke vagyok. ( Cs. A. )

Az újabb nagy sikert a Cigánykovács-avatás hozta 1955-ben. Ezt a kompozíciót az országos mezőgazdasági kiállításon és egy szűkebb körű szakmai bemutatón láthatta a közönség. Az egykori sajtó sok képpel illusztrálva „szabad ország, szabad fiaként” címmel ír az együttesről és megállapítja, hogy a mátészalkaiak legnagyobb érdeme: „...segítenek felszámolni az Európa-szerte dívó, hamis cigányromantikát. Segítenek megismernünk és megszeretnünk egy tehetséges tánc- és zeneérzékkel, találékonysággal és kedélyességgel kiváltképpen megáldott népet.”

1955-ben a kormány a „Szocialista Kultúráért” éremmel tüntette ki Csiky Júliát a koreográfus művészeti vezetőt, majd az együttest is. 1956. június 17-én Győrött, a Vasutas Művelődési Házban majd Budapesten a Kulich Gyula szabadtéri színpadon volt a műsor bemutatója. Mindkét helyen a nagy sikerre való tekintettel az előadásokat meg kellett ismételni. A külföldi turné lehetősége is felmerült, amikor 1956 őszén egy Európában turnézó indiai táncegyüttessel találkoztak Debrecenben. A mátészalkai cigány táncosok úgy összebarátkoztak a vendégekkel, hogy egy indiai és franciaországi meghívást is kapott az együttes. Volt olyan merész terv is, hogy a moszkvai Romen cigány színház mintájára Budapesten is egy állandó cigányszínházat létesítenek a mátészalkaiakra építve. Az 1956-os események azonban mindezeket a terveket meghiúsították. Néhány rádiófelvétel azonban mindezeket a terveket meghiúsították. Néhány rádiófelvétel azonban így is létrejött, őrizve a cigányrubátok és „pergetések” hiteles formáit. Ezek a felvételek külföldön is ismerősek és kedveltek.

Az 1956-os események idején Csiky Júlia saját karrierjét feláldozva, együttartotta a csoportot. Pedig „.. ő ha 56 előtt elmegy... Ő a világ tetején van, mert ő már...Szíriában meg Bejrútba kinn voltak az életnagyságú plakátok. Keresztmama azonnal visszafordult mikor ez kitört és hazajött. Ő ha akkor kimegy, neki nagyon nagy sikere van. Ő akkor feláldozta magát és többet soha nem ment. „ (F. M.) Bizonyos forradalom alatti események is borzolták a kedélyeket. „...Ez az 56-os forradalom kettétörte, mint mindent. Szegény Rózsi le volt fényképezve, hogy kik voltak sz 56-os ellenforradalmárok, Rózsit meg lehetett ismerni a hosszú bronz hajáról. És anyám lehozta őket ide Mátészalkára. Itt laktak, itt éltek, mert hogyha felfedik őket, mert angol újságírók fotózták ezeket mindet és végül leadták az államvédelmi szervezetnek. És itt voltak 9-10 hónapig míg el nem laposodott az egész ügy, hogy mit csinált, hogy csinált.” (Cs. A.)

1957-ben a SZÖVOSZ nagydíjának tulajdonosa lett az együttes, majd még több elismerő és dicsérő oklevél következett. Most már egész estét betöltő előadásokkal szórakoztatták nézőiket és az országban ezer meg ezer ember köszöntre meg ütemes tapssal magas művészi teljesítményüket.
A cigánykaraván 1957-ben került bemutatásra a Kulich Gyula szabadtéri színpadon. Az országos lapok egyöntetűen fedezik fel ismét a mátészalkai cigányegyüttest. Így írnak: „Az esztrádműsorok, varieték az újat keresik, legtöbbször azonban anélkül, hogy meg is találnák. Mátészalkáról ugyanakkor Budapestre jön egy cigányegyüttes, s a Kulich Gyula szabadtéri színpadon – immár nem is először – meghódítja a mambótól, zsargon viccektől és elnyűtt slágerektől fásult pestieket.”
1960. március 26-án 22 műsorszámból álló gazdag szerepléssel ünnepelte az együttes 15 éves jubileumát Mátészalkán. A Zalka Máté Művelődési Házban, sok száz főnyi közönség előtt vastapsot és sikert aratva.
A fejlődés újabb állomása volt az 1963. évi országos turné. Ahol különleges új műsorral mutatkoztak be Verpeléten, Balatonbogláron, Balatonföldváron, Marcalin, Nagykőrösön, Abonyban és Hajdúszoboszlón, valamint az 1964. évi turnén Budapesten, Soltvadkerten, Baján, Kaposváron, Siófokon, Tabon, Egerben, Miskolcon és Kazincbarcikán. Ismét a Kulich Gyula szabadtéri színpad volt a legforróbb siker színhelye. Részt vettek a balatonfüredi nemzetközi táncfesztiválon, majd Somogy és Békés megye községeiben szerepeltek.
A táncosok önmagukat múlták felül. Amikor a kitűnő technikai feltételek, a sokszínű világítás mellett, káprázatosan csillogó ruhákban a lányok mezítláb, a fiúk csizmában táncra keltek, több száz ember tapsolt önfeledten dicsérve mozgásművészetüknek fájdalomból, bájból, temperamentumból, vadságból és bujaságból kovácsolt ötvözetét.
Az áldozatos munka és a sikerek elismeréséül 1964-ben az együttes ismét megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést.

Külföldi szereplés

Több kezdeményezés után 1966 júliusában került sor az együttes első külföldi vendégszereplésére. Lengyelországi útjuk során ellátogattak Zakopánéba, megtekintették Krakkó és Varsó nevezetességeit. Műsort adtak Rzeszówban, Sztavola Volában, Szanokban, Rimanovban, Ivoniczban és Przemísliben. A Vidokrag című lengyel napilap „Bravúr és varázs” címmel így írt a mátészalkaiak műsoráról: „Nyolc napon át látta vendégül a Vajdasági Művelődési Ház a mátészalkai ének- és táncegyüttest, amely rzeszówi tájakon több hangversenyt adott. A turné a múlt szombati gálaesttel kezdődött Rzeszówban. Az utolsó helyig megtöltött nézőtér közönsége lelkesedéssel, tűzzel és ördöngös tempóval megkomponált festői cigánylátványosságot kapott, amelyet mintegy szerves kapocs fogott egybe a hangverseny utolsó képe, a Cigánykaraván... A magyar vendégek kétórás előadásukkal érdekfeszítő bemutatót tartottak ügyességből. A tánc pezsgő ritmusa ámulatba ejtette a nézőket... Valódi művészetről adnak számot a táncosok. Igen nagy kár, hogy nincs alkalmunk gyakrabban hallani és látni a baráti Magyarország amatőr együtteseinek műsorát.
Különösen felejthetetlen élmény marad az együttes tagjai részére az I. világháborúból ismert Przemysli város és közönsége. Az elragadtatás tapsa mintegy 700 embert állított talpra a nézőtéren, hogy énekeljék a legkedvesebb, legjobban szeretett vendégnek kijáró dalt: „Száz évig élj, száz évig élj számunkra...” Csiky Júlia fia így emlékezett vissza: „---Lengyelországban Rzeszówba voltunk meghíjva érted, és volt a cigányvajda és lengyelül kellett volna neki elmondani egy dógot. És hát, hogy lehet, ennyi idő alatt nem lehet megtanulni lengyelül. Volt a nagy vajda bot. Ilyen nagy gömb volt rajta. Egy kis papírt a botnak a nagy gömbjére rátűztek és ordította: zsámbu zseko – zsámbu zseki! És a végén azt mondja: ...az Isten fasza tudja! A lengyelek nem is értették.” (Cs. A.)

A zenekar
1944. december 28-án került színpadra az első „népi együttesi” műsor Mátészalkán a városparancsnokság épületében. Ez a dátum egyben az együttes megalakulásának időpontja is. A szovjet együttesek példájára ez is a tánckar, énekesek és zenekar együttese volt. Az együttes munkájának és sikerének egyik feltétele a Horváth Lajos vezette népi zenekar tagjainak tehetsége volt. (1-5. és 7. melléklet) „....Változó volt a létszám 5-6 fő, de turnékon kisbőgővel meg egy hegedűvel bővült. Horváth Lajos hegedű, Mocsár Gyula terc. Balogh Károly brácsa, Proma Zoltán klarinét, Farkas Miklós bőgő, Horváth Géza cimbalom. Dandás Károly gőgős, id. Dandás Károly cselló. Bogdány György prímás, Horváth Andor másodhegedűs. Akik megyei és cigányzenekari versenyekre mentek. Mindig elsők voltak.” (H. A.) „...De hát nekünk szerencsénk volt azzal, hogy tudod Te, hogy amikor az együttes táncolt, a mi zenekarunk mindig az együttes mellett volt közvetlenül és Lajos bácsi pedig perfekt mindent tudott. Az öreg nagyszerű vót.” (CS.A.)
Az eredeti zenekarhoz tartozó muzsikusok közül sajnos már senki nem lelhető fel, de a későbbi kutatásban van esély arra, hogy olyan fiatalabb zenészeket megtaláljunk, akik alkalomszerűen besegítettek a zenekar munkájába.
Erősségei voltak még az együttesnek a szólóénekesek: Csiky Lajosné és Csiky Bertalan, valamint a táncos énekes Horváth Mária és a hivatásos együttesekben is sokáig szereplő Horváth Gyula. Kétségtelen érdemük van abban, hogy a cigánydalok térhódításának bölcsőjénél ott áll a Mátészalkai Cigányegyüttes is. „...Most Bercinek nagyon szép hangja vót. Aztán Lajcsinak a felesége Bözsikének rettenetesen szép hangja vót. Ugyi ezek mikor kinyitották a szájukat, Pesten úgy mentek utánok, mint a kiskutyák, hogy a folyosón nem tudott megmaradni. Csak annyit kértek: ezt a sort énekelje el, azt a sort Bözsikétől, vagy Bercitül, csak egy pár szót. S ugyi ki ilyennel, olyannal filmezte, csak a száját nyissa ki.... Hát igen, mint ahogy általában a cigányoknál tulajdonképpen arról van szó, hogy amit ők megélnek, azt nótába foglalják. ...Na most Vollyval meg azért lett az összetűzése, Volly Pistával, Juli közt mert mikor mán kezdett nagyba menni, akkor számtalanszor a zenét kisajátította magának. Tehát számtalan zenére oda írta, hogy szerzete Volly István. Holott ő nem szerezte, ő csak lemásolta.” (F.J.)
Csiky Júlia színpadi kompozícióit már ekkor egyéni íz jellemezte. Énekpárbeszéddel kezdte táncait – a versszakok egyikét-másikát ő maga költötte. Ezután élénkülő tempóval induló táncban a párok, kisebb csoportok találkoztak középen, s végül megindult az improvizáció tűzijátéka, mely folyt a hatásos tablóig. Az első műsorukon egy orosz-cigány táncot is bemutattak, a „Két gitár” c. orosz románc dallamára. Ez balett emeléssel ötvözött szerelmi páros tánc volt. A siker frenetikus volt. Különösen a gyermektáncosok ragadták el a közönséget.

Jelmezek, viselet

Milyen volt a színpad és az öltözetek? Ágytakaróból volt a függöny. A városszéli telepről kértek kölcsön néhány cigányruhát, rojtos kendőt. Ágyterítőkből, törölközőkből készültek a szoknyák, melyeket krepp-papírral „díszítettek” . „...Nem volt ott nekünk, hogy beadjuk az idei listát, hogy kérjünk klárisokat, kendőket. Ötödik szomszédban volt egy suszter.
Papírból, cérnából ráragasztottuk csirizzel. A színpadon a kutya nem mondta meg, hogy az micsoda. Szépen simított, virágos volt. Nem volt pénz”. (Cs.A.)
Az 1951-ben megjelent A kultúrverseny legszebb táncai és dalai című könyv így írta le az együttes viseletét: „Női viselet: Húzott, nagyvirágos kasmír szoknya, lábszárközép alatti hosszúságú. Hosszú ujjú fehér ingváll. Rojtos szélű kasmírkendő, melyet úgy kötöttek meg, hogy vállról lelógott.
Hajukat színes szalaggal kötötték hátra, és elől nagy lapos virággal díszítették. Nyakukban lapos fémből és színes gyöngyből készült láncot viseltek. Táncukat a nők mezítláb járták.
Férfi viselet: A férfiak legtöbbje fekete csizmanadrágot és csizmát viselt, fehér inggel és zsinóros mellénnyel. A mellény nem mindenkinél volt fekete. Néhányan nyakukba színes kendőt kötöttek.”
Az ötvenes évek közepétől a Földműves Szövetkezet támogatásával bővülhetett a ruhatár. „...Na most ez eleinte úgy ment, hogy pl. a csizmákat mindenki, kéregettük össze-vissza, de aztán ugye mondom jött a nagy segítség és akkor az az igazság, olyan ruháink vótak, hogy de azt Juli tervezte mindet. Olyan csizmákat csináltattak, hogy a csizma nem vót tíz deka biztos. Mindenkinek egy-két pár vót. Olyan ruhánk vót... Ugye soha nem ment két tánc egy ruhába. Vót direkt öltöztető. Úgy híjták Bőgősné. Ő pucolta a csizmákat. Minden alkalom után minden ruha ki vót mosva, ingek kivasalva... Mondom, hogy szabók vótak. Nyíregyházárul, Szalkárul szabóság vót. Lejártak ide mindenkihez. Nem is egyszer próbáltak ruhát. Kétszer-háromszor próbáltak, míg elkészült. Ott annyi runa vót, ha azt mondom, hogy például, hát nekem biztos vót tíz fajta ruha. Húsz! Én magamra húsz! Olyan ruhám vót , ami külön... olyat ó...”. (F.J.)
Többek elmondása is igazolja a nagy ruhakészlete, de ezeknek hollétéről és sorsáról már senki sem tud érdemlegeset. A 1978-ban alakult Szatmár Táncegyüttes még használt ezekből csizmákat és egyéb apró ruhákat, de ezek mennyisége az elmondott eredetihez képest elenyésző volt. Valószínű, hogy „...mikor az együttes megszűnt, a ruhákat, csizmákat, felszerelési tárgyakat mind el lett központilag ajándékozva. Aki vigyázott rá, teljes szívvel, lélekkel, analfabéta volt. És barátom hajszál pontosan tudott mindent. Hány kendő, hány csizma, meg azt is mék kié.” (Cs.A.)
Csiky Júlia az első pár évben próbaterem és egyéb feltételek hiján a szülői házban tartotta a próbákat, ami a családja részéről is nagy áldozatvállalás volt.
„...Gyerekként kezdtem a Mónus Illés utcában a nagyanyám házában. Szerte-szét verték a padlót, mert ez egy iszonytatóan kemény, nehéz tánc.” (Cs.A.) „...Csiky Júliánál próbáltunk a lakásba. Bútorokat szétpakoltuk. Este 18.00-tól 22.00-ig, ami később szűkös lett.” (H.A.)
„...Később a szövetkezeti irodában, ahol a mozi van, attól még visszább a Bakony Zoli -féle épület. Ott vót az iroda. És akkor utána mentünk, nagyon sokáig dógoztunk a Guttmanba. Na ez vót nagyon sokáig. Ott rengeteg fellépésünk is vót. Az nagyon jó vót, mer ott színpad vót, tehát le lehetett egyes jeleneteket fixálni, függönnyel, mindennel.” (F.J.)
„...Utána a főtéri kultúrházba voltak a próbák.” (H.A.)

Az együttesről készült filmfelvételek

Az együttes táncainak rögzítését több néptánckutató is érdemesnek találta. Kutatásaim során két darab némafilmre sikerült bukkanni az MTA ZTI néptánc archívumában. Az elsőt 1951-ben Molnár István (Ft. 84. hossza kb. 30 m) a másodikat 1955 augusztusában Martin György és Maácz László (Ft. 656. hossza cca. 90 m) készítette Budapesten. (lásd a 8. sz. mellékletet) Ezeken a filmeken jól megfigyelhető, hogy a táncosok a cigányságra nem jellemző, pl. kemény szárú csizmát viselnek, verbunk és csárdás figurákat is táncolnak, Csiky Julis pedig balett forgásokat is használ tánca közben. Bizonyára tanulságos volna összehasonlítani, a két felvétel (az 1951-es és 1966-os) közötti különbségeket. Az viszont ennyiből is és az interjúkból is látszik, hogy Csiky Júlia a gyűjtött, ill. kitalált mozdulatokat ötvözte és bár az autentikus figurák megjelentek a táncban, de ezek alá voltak rendelve a mindenkori színpadi műveknek.
Azt tudjuk, hogy 1960-ban Nyíregyházán a Jerevánban és 1966-ban Budapesten a Magyar Televízió minimum két kamerával rögzítette az együttes, még akkor egész estés műsorát. Ezeket a felvételeket nagy erőfeszítéseink ellenére még nem sikerült megszerezni. Sajnos ez ideig magánfelvételek sem kerültek elő.
A Magyar Filmgyártó Vállalat is felfigyelt az egyedülálló táncosokra és egy önálló film szereplőinek is meghívta az együttest. A Baronics Tamás által rendezett Eltüsszentett birodalom című filmben szerepelt a táncegyüttes. „...Felmentünk Pestre. A Royal szállóban laktunk. Közbe az együttest felkérték, mert az Állami Népi Együttes nem tudott produkálni, se a Vasas, se más.

Magyarországon nem volt olyan táncegyüttes, akik ezt a cigány táncot le tudták volna táncolni. Hanem keresztanyámat kérték fel, hogy meg, és akkor úgy jártak be a filmgyárba próbára és akkor mán a filmet vették is felfele. A turné közben csinálták.” (H.A.)
„...Mikor volt az Eltüsszentett Birodalom, a film, amit akkor minden vótunk. Hát én mint csak köztáncos, de magamra ismertem. Ő viszont, ő táncolta a főszerepet, a feleségem. A királyt, ő csábította a királyt tulajdonképpen.” (F.J.)
„...Eltüsszentett Birodalomba Lilikének vót egy szerepe és elvitték a rendezők. Hát ugye smink meg paróka, meg minden. Kézen fogva hozta a Baronics Tamás és nem ismertük meg a Lilit. Egyszerűen mint egy csodálat. Hát nem is vót csúnya nő, de amit arra rápakoltak! Volt egy jelenetünk, amikor – erre nagyon emlékszem- , hogy a rendező nagy cirkuszt csinált belőle, hogy egyik erre nézzen, hogy menjen, mint menjen. Százszor elpróbálruk Nem úgy ment, ahogy ő szerette volna. És akkor volt egy jelenet, amikor fel kellett menni a lépcsőn a királyhoz. És tudom, hogy vót a Rózsi néni – én tudom ezt említette-e már valki – férjes asszony vót. Nagy gyermekei. Az is táncolt. És a nagy tepe-topa vót. Elől ment és megbotlott. És most ahogy ő elesett, az egész banda ami a hátán, mind a földre estünk. És az a rendező levágta magát a földre. Az majd bepisilt. Asszonta, ez marad, ez vót a legjobb jelenet.” (F.G.)

Kapcsolat az Állami Népi Együttessel

Csiky Júliának és az egész együttesnek mindig is igen jó kapcsolata volt az Állami Népi Együttessel és az akkori vezetőjükkel, Rábai Miklóssal. Az egymás iránti tisztelet és szalmai elismerés gyümölcsöző volt. „...Én tudom, mert ugye az Állami Népi Együttest is, mikor felmentünk Pestre, olyan alkalom nem volt, hogy ők ne patronáljanak bennünket. Lefeküdtek a színpadra mindenek a nyakába vót a ...minden táncosnak. A cigánytáncot mikor nem táncolta a magyar senki sem. Csak mi voltunk elsőként. Sorba – tudod mikor Rábai mondta nekik, hogy mindenki lefekszik a fődre és felnéz. Mindenki, a nők itt feküdtek, mint a kutyák, mikor táncoltunk. Nem minket fényképeztek, a lábunkat fényképezték. Ide lejöttek helybe, itten próbáltak, Vót úgy, hogy hetekig itten, itt vótak elszállásolva. Itt tanulták a lépéseket. Sőt hát Rábai számtalanszor, sokszor vót. De attól független ott Pesten olyan előadás nem volt, ne ült vóna az első sorban.” (F.J.)

Rábai „...Hogy mennyire volt népszerű? Arra példa az, hogy Baján voltunk és emlékszem rá, egy időben volt szervezve az ÁNE meg a mátészalkai Cigányegyüttes. Az Állami Népi Együttesnek a vezetője Rábai Miklós volt. Anyám nagyon szerette és a Mátészalkai Cigányegyüttesből nem volt, nem volt ember, aki ne tisztelte, imádta volna Rábai Miklós bácsit. Nagyon szerettük őt. Egy okos, értelmes ember. És nekünk egy nap egyszer. Nekünk még egyszer, másnap meg kellett ismételni. Ez nagy fiaskó volt az Állami Népo Együttesnek, hogy ....Akkor tette Rábai Miklós a porondjára, a koreográfiába, hogy cigánytáncot művelni.” (CS. A.)
A közös próbák hangulata is élénken fennmaradt az egykori táncosok emlékezetében:
„...Egy időben vótak a próbák is. Ők csinálták pont a botolót és próbáltak cigánytáncot is.
Hát Öcsit a bátyámat ismerték és amikor megláttak minket és akkor próbáltak, akkor filmezték lefelé az Öcsi lábát is, az enyimet is. S ahányszor kérték, hogy még egyszer ugyanígy, mindig változtattunk rajta. Tehát mindig a tánclépést meg a figurákat mindig mást csináltunk. Tehát hogyha csináltunk egy csapássorozatot, akkor mindig kettővel többet ütöttünk. Vagy hja csináltuk a kopogóst, azt hátra is húztuk. Elő s vissza léptünk vele. Akkor ment a Gudi lépés. Na akkor ment a dupla a levegőbe felugrás. Kétszer pörgettem meg a lábamat. Nem tudták felvenni. Nagyon nagyszerű vót az a bajai. Nem számítottak rá, hogy a mátészalkai Cigányegyüttes is ott lesz. S mikor meghallották, ugye Rábai ismerte keresztanyámat, ugye Öcsi ismerte a táncosokat. Léka Gézától kezdve a Váradi Gyuriig, aztán Kiscsizma. Ezek mind ott vótak. Egyszerűen, hogy mondjam neked! Ezt csak át kellett élni. Ha éhesek voltunk, a tánccal jól laktunk.” (H.A.) „....Az lett osztán a vége a sok hogyishívjákból, tanulásból, tulajdonképpen kialakult egy olyan csoport, ami átvette a táncokat és ugye akkor mán ők magasabb szinten, tehát Állami Népe Együttes címen, már ők viselték a kalapot tulajdonképpen.”(F.J.)
Csiky Júlia és táncegyüttese a cigánytáncokon kívül más egyéb produkciókkal is próbálkozott. A cigány interjúalanyok ezekre nem igazán emlékeztek. „...Tudom, hjogy az első tánc, amit betanított nekünk a palotás volt. Egy fiú, egy lány. Én így emlékszem vissza. Ez vót mindig a nyitó táncunk. Ezzel kezdünk. A palotás azért vót, ha vót egy előadás, ami nem a mi előadásunk vót, akkor mi kezdtük ezzel. De gyönyörűen beöltözve. Látványos, nagyon szép voltl.” (F.G.) „...Olyan táncokat táncoltunk, hogy most kiröhögném saját magamat, hogy hogy is nem szégyelltük akkor. Hát pl. Pestre elmentünk egy olyan tánccal, négyen táncoltuk. Na most olyant táncoltunk, hogy a maharadzsa-szerűség.
Tiszta hófehérbe vótunk és akkor ilyen koronánk vót, mint az araboknak. Hát ugye Juli mert ugyi abba az arab ruhába zörgővel. Szinte ilyeneket csak Júliától lehetett látni. Juli vót a siker, na de a tapsból mi is részesültünk, mer ugyi százszor visszatapsoltak bennünket. Olyanokat táncoltunk, hát – sose felejtem el – most röhögöm, de annak idején is balettoztunk. Hogy, hogy a jó Istenbe mertem én abba belefogni akkor. Abba emelgetni kellett, meg ilyen. Eccer a próbán valahogy csak kicsúszott a kezembül. Attul a perctül sose bízott bennem tovább. Asszonta azt ne táncoljuk többet... Hát de Te tudod, meg hallottad. Ide figyelj, attul nem vót szebb – hát én rengeteg magyar táncot táncoltam – mikor színpadra vittek egy magyar táncot. Attul nem vót szebb a világon.” (F.J.)
Nincsenek megbízható információink arról, hogy az együttes az Operaház balettkarával közösen is fellépett volna, de egy visszaemlékezés erre is utal: „...Na de nem beszélve, hát itt rengeteg színdarab is, nem csak tánc vót, pl. Gülbaba. Mik vótak még? János vitéz meg-meg ezeket mindet csináltuk. Estéket betöltő darab vót táncos részekkel.
Hát nem is tudom miket. Itt van Orosz Adél meg Róna Viktor. Ezekkel a színpadon táncoltam. Meg Krencsey Mariannal együtt szerepeltünk. És így ezek olyanok, hogy köztudott Fülöp Viktor meg ilyenek. Hanem ott vótunk azon a színpadon táncoltunk, amikor ő táncolt. Mer ő is ugyi betéteket, operákat adott.”(F.J.)

Hanyatlás és megszűnés

Az 1970-es évek új színpadi folklórhullámának törekvéseit már nem tudta követni sem Csiky Júlia, sem az együttes. Az a fajta szemléletmód, amely az együttes koreográfiáira jellemző volt elavulttá vált. 1973-ban Nyíregyházán lépett fel az együttes. A szakmai zűri két tagja Antal László és Horváth János a következőképpen értékelte a produkciót: „A műsort a Mátészalkai Cigányegyüttes zárta. A mozgalomban kevésbé járatos néző a népművészethez hasonló előadást várt, gondolván, hogy az együttes táncosai anyanyelvükként ismerik és járják ezeket a táncokat. A gergelyiugornyai család és a cigányegyüttes műsorát egymás mellett látva bizonyságát láthattuk egyfajta – nem ritkán hivatásos együttesek által is szentesített – szemlélet anakronizmusának. Mindenképpen sürgető az effajta népszínműves cigányromantika átértékelése (felszámolása), hiszen az a forrás, amelyből táplálkozik – s amelyre szép pédákat láthattunk a bemutatón - ,tiltakiziik ellene. Úgy érezzük, hogy az együttes a ma már rendelkezésre áll tudományos munkák, filmfelvételek tanulmányozása alapján az eredeti anyag értékes részét állíthatná színpadra.
A Mátészalkai Cigányegyüttes hanyatlásának és megszűnésének nagyon sok összetevője volt. Nyilván személyes, mozgalmi és egyéb más. Ezeket úgy gondolom utólag is nehéz elemezni és bántó lenne bárkinek is a véleményét megvétózni, vagy elhallgatni.
Való igaz, hogy kiket meghallgattam, akik a régi együttes táncosai voltak, mind úgy beszélnek a régi cigányegyüttesről, mint idős ember a katonaélményeiről, idős asszony a leánykoráról, felnőtt a boldog gyerekkoráról. Legendává szépül sok minden, sz egykor volt taps, a siker és igen, legendaként őrződik a régi harag is, a sokféle indulat, ami az együttes megszűnését, lassú halálát kísérte. A következőkben lássuk, hogyan vélekedtek táncosok, szakemberek, fenntartók: „....Az volt a keservesen rossz, amikor minden egyes turné, ami két két, két és fél hétig tartott, anyámmal hazajöttünk és anyám idegösszeroppanással ápolásra szorult. De akkor nem jött senki. A fő oka az, hogy minden egyes alkalommal amikor kijött rajtra az idegi fáradtság, egyedül maradtam vele. És amikor elájult a kezedbe és akkor... Anya nincs tovább! Vagy befejezed a táncegyüttest, vagy.... Mert nagyon sok renitens táncos volt. Ez már a 70-es évek közepén volt. A biológia győzött. Ahogy elhaltak a legjobb énekesek, táncosok, meg minden ilyenek, nem lehetett pótolni. Mese, hogy pótolhatatlan ember nincs. Hát Lajos bácsinak a muzsikája még mindig a fülemben van. Azt nem lehetett felülmúlni, az annyira jó volt.„ (Cs.A.) „...Itt a baj az volt, meg az is lett, hogy a 80-as évektől, hogy a szegény nagynéném aki meghalt Lívia, az próbálta az együttest egy kicsit visszarángatni. Próbálta a lánya is.”(H.A.) „...De már Livinek nem meg az a karizmája, pedig rendkívül jó táncos volt. Nem volt meg benne az a szakmai, pedagógiai érzék, ami, ami nem mindenkinek adatik meg. (Cs.A.)
A korabeli sj két cikkben is foglalkozott az együttes felbomlásának a körülményivel. Havas Ervin a Népszabadságban arra volt kíváncsi, hogy a különböző politikai intézmények (járási pártbizottság), a fenntartó (MESZÖV) vezetői hogyan vélekednek az eseményekről. Abban egyet érettek, hogy az együttes sajátos színfoltja az öntevékeny cigány kulturális mozgalomnak és a következő interjúkat jelentette meg. „Ám a különböző beszélgetéseken meglehetősen ellentmondásos kép alakult ki az okolról, a következményekről, a megoldás útjairól.”
Papp János, a fogyasztási és értékesítési szövetkezet elnöke szerint annyiban a SZÖVOSZ a hibás, hogy meggondolatlanul ígérgetett az együttesnek külföldi és hazai vendégszerepléseket. Az ígérgetések pedig elvették a táncosok kedvét. Az elnök bizonyos magatartásbeli kifogásokat felemlített, illetve Csiky Júlia hosszas betegsége is közrejátszott abban, hogy a szakmai munka megszűnt az együttesben nem lett semmi. Szövetkezet ekkor már inkább az utánpótlás együttest patronálta volna. Úgy vélte „ehhez azonban meg kell szüntetni a nagy együttes elzárkózását, „féltékenységét”.
Péter László a MESZÖV sajtó- és népművelési felelőse a baj okát abban látta, hogy az együttes alapvetően két nagy családra, a Horváth és a Csiky családra épült. Szerinte új táncosokat nem engednek be maguk közé és az utóbbi időben a szakmai munka is Csiky Júlia vállán nyugszik, így ha ő valamilyen oknál fogva kiesik, nincs aki pótolja. A szövetkezet alapszabályzatban rögzített népművelő funkciója ellátáshoz nem voltak meg a kellő személyi feltételek.

Csiky Júlia az együttes válságának okaként szintén megemlíti betegségét, de szerinte ez azért van, mert a mindennapi (csapos) munkája mellett fizikailag igen megerőltető az együttes vezetői szervező, gyűjtő és művészi munka. Úgy véli, „ha a szövetkezet valóban szívén viseli szereplésünket, teremtse meg a szükséges feltételeket.” Ha ezek a feltételek teljesülnének két hónapi próba után újra színpadképessé tudná varázsolni az együttest.
Horváth Judit, aki hétéves kora óta az együttes szólistája is hasonló okokra panaszkodik. Ha próbára, szereplésre szeretnének elmenni, akkor a munkahelyük nem engedi el. „Szemünkbe vágják: „Vagy pincérek lesztek, vagy táncosok.” Ha mégis eljutunk a próbákra, azt anyagilag nagyon megérezzük.
Bartha Gábor a nyíregyházi Pedagógiai Műhelyben megjelentett cikkében szintén a felbomlás körülményeit veszi górcső alá. A Volt egyszer egy tánccsoport című írásában hajdani táncosokat, illetve a mátészalkai Szatmár Táncegyüttes akkori vezetőjét Gaál Andrást szólaltatja meg:
„-Á. nem lehet elfelejteni azokat az időket – mondja az egykori szólótáncos, ma pincér – Nem is lesz még egyszer olyan tánccsoport.” Szerinte a széthúzás, az irigység okozta a tánccsoport vesztét. „Egyszer csak nem volt jó, amit addig csináltunk, pedig a Csiky Juli, a csoport vezetője nem véletlenül kapott annyi elismerést meg kitüntetetést is. Dolgozott az még az operában is, a balettkarnak. És őgy összetartott minket, hogy a lelkünket adtuk volna érte.” –meséli:
A hajdani szólótáncosnő, ma felszolgáló szerint a város jó hírét az a cigányegyüttes alapozta meg. Ezt irigyelték, pedig ezért nagyon meg kellett dolgozni.
Talán a legpontosabban egy szintén hajdani táncos fogalmazta meg, hogy mit jelentett az akkori együttes tagjának lenni:
„- Hogy miből lettünk? Nem sokkal a háború után kezdődött. Tudja maga mi volt akkor a cigányember. Sokat el is vittek közülünk, meg azt is mondták, hogy az lesz a sorsunk, mint a zsidóknak. Negyvennégyben aztán minden megváltozott. Na nem úgy, ahogyan azt sokan gondolták, hogy egyszeriben tejbe-vajba fürödtünk volna, de hát a cigányok között is sokan voltak akikben megmozdult a szándék. És a családok sem voltak egyformák, mert ahogy a magyarban is, köztünk is van jobb család, meg rosszabb. Hát akkor lett a csoport. Azzal a hittel kezdtünk, hogy majd mi megmutatjuk. És hogy mit jelentett akkor utazni! Kimenni a színpadra, hallgatni a tapsot...
-A táncok? Hát azok bennünk voltak. Benne van az minden gyerekben. Magunk között ha mulattunk, a saját örömünkre táncoltunk. A közönség is más volt akkor. Akkor még nem volt annyiféle szórakozás, nem ültek a népek esténként a televízió elé. A színjátszóknak, pedig hát milyen színészek voltak azok, minden alkalommal tele ház tapsolt. És ha mi adtunk egy műsort, akkor os tele volt a terem. Nekünk az volt a jó, hogy aránylag hamar meglett hírünk. Nem voltunk Mátészalkába zárva és kiderült, hogy nem csak itthon, az ismerősöknek, hanem máshol, az idegeneknek is tetszik a táncunk. Fényképeztek az újságba, írtak rólunk, hát persze, hogy azt hittük, hogy miénk a világ. Olvasom most néha az újságban, hogy utazik ez vagy az a táncegyüttes, énekkar. No akkor még nem voltak ilyen utak mint most, Angliába meg Japánba, ahol egy gyerekkórus járt. Meg Amerikába. Akkor nejünk a Balaton-part is élmény volt és Nyíregyháza is nagy öröm,de nem túlzás ha azt mondom, hogy Pesten is ismerték a nevünket. Hamarább mint Mátészalka nevét.”

Gaál András, aki 1980-től volt a „Szatmár” Táncegyüttes vezetője szerint – Az akkori feltételrendszerek megváltoztak. A szakember a cigányegyüttes korabeli újszerűségét, frissességét emelte ki. „Volt ebben rituális érték, és benne volt Csiky Júlia egyénisége is.
” A Csiky és a Horváth család, akik az együttes magját jelentették. Polgárosult jő családok voltak, „akik a hagyományaikból semmit, vagy nagyon keveset felejtettek”. Gaál András úgy vélte, hogy az együttes szakmai színvonala lehanyatlott. Nem követték az újabb iránytatokat. Ahogy megfogalmazta „valójában a csoport megszűnése nem volt más, mint a szokványos amatőr halál. Azon az úton amelyen a csoport jár nem volt őt tovább....”
Talán túlzásnak tűnik, de igaz. Ez az „út” kicsit történelem is.

ÖSSZEGZÉS
A mátészalkai cigánytáncegyüttes szólóénekesei, zenekar, férfi és leánytánckara háta mögött mintegy 500 nyilvános fellépés, rádió és televízió szereplés, külföldi turné, országos táncfesztiválok, megyei és helyi társadalmi és nemzeti ünnepek való fellépés, termelőszövetkezeti és földművesszövetkezeti közgyűléseken való vendégszereplés áll. Két évtizedes tevékenységük jelentős tett volt, termékenyítően hatott a színpadi táncművészetre és a többségi társadalom a cigány tánc- és zenei kultúrát jobban megismerő folyamatára. Eszköz volt, hogy a cigányság szerte az országban felismerje saját értékeinek azt a fontos részét és megnövekedett önbizalommal, gyorsabban haladjon a kulturális identitásuk kialakításának útján.
A komoly művész értékek mellett, amellyel feldolgozták a helybeli cigányhagyományokat, magas etikai, erkölcsi és pedagógiai szempont is érvényesült, mert Csiky Júlia és együttese kollektív munkájukkal úgy alakították és nevelték tagjaikat, hogy a cigányság átlagából kiemelkedve, értékes tagjai lettek a társadalomnak.
Ki kell emelni azt a szívós szervező és szakmai munkát, amely évtizedekig összetartotta az együttest. Sok áldozatvállalás a kultúra érdekében, és sok-sok nehézség legyőzése rejlik az együttes sikeres munkája mögött. E tudatos alapozó munka után következett az emelkedés, a komoly fejlődés szakasza az együttes életében.
A mátészalkai cigányegyüttes legjobb kompozícióinak értéke abban van, hogy a korábbi társadalmakban megvetett cigányság életérzését szólaltatják meg, állítják színpadra. Az értékesebb táncok motívum- és dallamgazdagsága, a környezettel való együttélésből következő hangulatteremtő erő, a technikai bravúrnak is beillő egyéni rögtönzések, az együttes tagjainak színpadszeretete, a közönség melegen áradó és szüntelen érdeklődése – ezek a mátészalkai cigányegyüttes sikerének titkai.
„Rengeteg élmény volt. Az az igazság, hogy maga a tánc az még csak tényleg nagyon. De ahogy összetartott. Ott nem volt az, hogy cigány-magyar bárki. Meg meg az, hogy ez én vagyok, az te vagy, ez egy orvos, ez egy ács. Nem volt. Itt olyan hangulat volt, hogy ide vágyott mindenki.”(F.M.)
Péter László a Szabolcs Szemlében így összegzi az együttes tevékenységét:
„Úttörő szerepük volt abban, hogy rendkívül gazdag magyar népművészet egyik izmos ágává terebélyesedtek a cigányság táncai és dalai. Munkájuk egyik értéke, hogy tápot adtak legnagyobb élő koreográfusaink alkotó fantáziájához, ahhoz, hogy hivatásos népi együtteseink tolmácsolásában – egyéb értékeink között – a cigánytáncok és dalok nemrégiben hódították végig Európa és Ázsia után az amerikai földrészt is. Szinte valamennyi élvonalbeli és néhány, derékhadhoz tartozó öntevékeny néptánccsoportunk repertoárjában ugyancsak megtalálhatók a cigányság táncai. A mátészalkaiak hatása nem lebecsülendő az országszerte szaporodó cigányegyüttesek alakulásában sem.”

Akik beletekintenek a Mátészalkai Cigányegyüttes történetébe, azok remélhetőleg nem csak művészetüket ismerik majd el, hanem a másságukat is.

Ajánló

  kezmosas L

Keresés