Mátészalkán született 1887. október 16-án. Családi neve Herman Károly volt. Az Ambrus Balázs választott irodalmi álnév volt. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte. 1910-ben szerzett orvosi diplomát Budapesten.

Bécsi, berlini, valamint párizsi klinikákon képezte magát, majd 1914-ben lett orvos Szabadkán. Szakmájában elismert szaktekintély volt. Több előadást tartott külföldi orvosi kongresszuson. Tanulmányai jelentek meg külföldi szaklapokban is.

Szakcikkei mellett szépírásai is jelentősek. Versei az első világháború előtt A Hétben, a Vasárnapi Újságban, a Népszavában, a Pesti Naplóban és a Szegedi Naplóban jelentek meg. Önálló kötete 1918-ban jelent meg Budapesten Koszorú címmel. A háború után a Bácsmegyeri Napló irodalmi köréhez tartozott. Az újság 1924. évi Almanachjában versfordításai jelentek meg. Szerepelt a Kéve című vajdasági versantológiában is, s az 1930-ban kiadott, Vajthó László szerkesztésében megjelent Mai Magyar Múzsa is bemutatta verseit.

Munkásságával Bori Imre foglalkozott, aki az "egyhúrú és egykönyvű" írók közé sorolta. Szerinte Ambrus költészetére a melankolikus, biedermeieres hang a jellemző. 1941-ben Szabadkán halt meg.

Róla szóló irodalom:

Majtényi Mihály: A magunk nyomában, Újvidék, 1961.

Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története, Újvidék, 1993.

Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I. köt., Újvidék, Fórum 2002.

Ajánló

  Haloban

Keresés