szepes mariaMagyar író, forgatókönyvíró, költő és színész. 1908. december 14-én született Budapesten. Apja Scherbach Oziás, művésznevén Papír Sándor, színész, anyja Kronémer Mária, művésznevén Kornai Margit, énekes-, színésznő volt.

Bátyja, Scherbach (Papír) Viktor, nyelvész, író, filozófus, zenész és asztrológus volt. Jelentős életművet hagyott hátra, ami már keletkezése pillanatától, meghatározó inspirációt nyújtott húga számára. Apja 1911-ben megalapította az Újpesti Népszínházat és a kis Mária már 3 éves korától gyermekszínészként szerepelt. Ekkor a család még Újpesten élt, később 1913-ban Pestre költöztek. Apja halála után anyja újra férjhez ment. Galánthay Balogh Béla filmrendező vette el, aki színészként kezdte, majd 1916 és 1943 között 67 filmet rendezett. Mária a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába járt. Első gyermekszerepét a Cigányszerelem című operettben kapta, kétévesen. Kiskorában Papír Magda néven több némafilmben is játszott, köztük A megfagyott gyermekben, melyet nevelőapja rendezett. Kilenc évesen már verseket, novellákat írt.

17 éves korában balettvizsgát, majd kereskedelmi érettségit tett, ezután a Walter-féle szemináriumban művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott. Kezdetektől fogva írónak készült, képezte magát, nagy hatással voltak rá a Nyugat és Ady Endre versei. 1929-ben, 21 éves korában kezdte meg naplójegyzeteinek írását. Megismerkedett Szepes Béla képzőművésszel, olimpiai ezüstérmes, többszörös atléta- és síbajnokkal, akivel 1930. december 24-én össze is házasodtak, ekkor vette fel férje nevét. 1931. január 2-án Berlinbe utaztak nászútra, és egyben dolgozni is, újdonsült férje ugyanis több német lapnál volt alkalmazott újságíró és sportkarikaturista. Három évet töltöttek a német fővárosban. Szepes Mária ezalatt Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanult, itt alapozta meg későbbi írásaiban visszaköszöntő világképét és gondolkodásmódját. Vizsgáit már nem tudta letenni a közelgő második világháború miatt. 1933-ban hazatértek. 1938-ban májusában megszületett egyetlen gyermekük, Szepes Miklós Béla, aki 7 hónapos korában meghalt.

1939-ben Tihanyban hozzákezdett akkor még novellának indult írásához, amely az idők folyamán legismertebb regénye, majd az egyik legkalandosabb életű magyar könyv lett: A Vörös Oroszlán. Ezen a művén öt évig dolgozott. 1946-ban Orsi Mária szerzői névvel a Hungária kiadásában, 2000 példányban jelent meg. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították (1948), a könyvet felforgató és veszélyes műnek találván, begyűjtötték, és minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltott könyv. Íróját, a nem létező Orsi Máriát „nem találták”. Hamvas Béla, Szepes Mária igen jó barátja, aki ekkor már a Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, meg tudott menteni négy példányt. A mű első német kiadása már 1947-ben megjelenhetett. 1984-ben, az Amerikában élő Püski Sándor az eredeti kiadás alapján New Yorkban publikálta. Még abban az évben, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában, némileg meghúzva és utószóval kiegészítve, fantasyként ismét, 58 ezer példányban megjelent. (1989-ben jelenhetett meg itthon ismét szabadon.) Az NSZK-ban A Hónap Könyve lett, 1985-ben pedig a Lasswitz-alapítvány versenyén is helyezést ért el. Fordításait több országban is olvashatják.

A könyv alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely a halandókat halhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életűvé teszi, és a kiválasztottaknak megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életeikre, tetteikre. A könyv első olvasatban egy izgalmas regény, aminek története több évszázadot ível át. Sokak azonban ezoterikus beavatási regényként tekintenek rá. A kommunizmus legsötétebb éveiben kezdte el Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatát, ami azután rövid időn belül nagy sikert aratott, ma is újabb és újabb kiadásai követik egymást. 1963-ban művéért megkapta a Népművelési Intézet Jutalmát. A rendszerváltás után számos, korábban kéziratban fekvő ezoterikus könyve jelent meg. Szepes Mária 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a Középkeresztet vehette át munkásságának elismeréseként. Alapítója és 2007. szeptemberében bekövetkezett haláláig a fővédnöke volt az 1997-ben indult SZINTÉZIS Szabadegyetemnek.

A Szegedi Egyetem filozófia tanszékén művei tankönyvnek számítanak.

Ajánló

  Porcelanlany

Keresés