szabo magdaL1917. október 5-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, majd a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát.

Két évig szülővárosában, később pedig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa.

1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval. Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. Ettől kezdve szabadfoglalkozású író.

Szülővárosának hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival, az emberi kapcsolatok átrendeződésével. Főbb művei: Sziget- kék, Tündér Lala (meseregények1965), Mondják meg Zsófikának (1958), Pilátus (1963), Ókút (1970), Régimódi történet (1971), Az a szép fényes nap (1976).
Az Abigél(1970) diáktörténetéből filmet is készítettek.

Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.

Ajánló

  bodocs

Keresés