tolsztoj

Orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, a realista orosz próza mestere. Negyedik gyermekként Jasznaja Poljanában született 1828. szeptember 9-én.

Családjának egyik felmenője Nagy Péter cártól kapott grófi címet, apja harcolt a Napóleon elleni háborúban – ezek a családi emlékek hiteles információként szolgáltak a Háború és béke című regényének megírásakor. Anyai ágon régi orosz arisztokrata családokkal állt rokonságban. Kétéves volt mindössze, amikor anyját és kilenc, amikor apját elvesztette. Három bátyjával és húgával együtt rokonoknál nevelkedett.

1841-ben kerültek a testvérek a Kazanyban élő apai nagynénihez, Tolsztoj itt iratkozott be az egyetemre 1844-ben. Eleinte keleti nyelvekkel foglalkozott, majd jogot hallgatott. Kiemelkedő tehetségű nyelvtanuló volt. Ismerte az angol, francia, német, olasz, lengyel, holland, bolgár, cseh, szerb, görög, latin nyelvet, de hogy a Bibliát eredetiben olvashassa, óhéberül is tanult.

A családi birtok örököseként 1847-ben visszaköltözött Jasznaja Poljanába és gazdálkodásba kezdett. Az 1850-es évek elejétől kezdve foglalkozott komolyabban írással. Az ötvenes években került kapcsolatba a pétervári irodalmi élettel. Megismerkedett a Nyekraszov szerkesztésével működő irodalmi-kritikai folyóirat köré csoportosuló írókkal, költőkkel, így Turgenyevvel, Goncsarovval. Pedagógiai és a mezőgazdasági tapasztalatait saját birtokán próbálta hasznosítani. Iskolát szervezett a parasztgyerekek számára, pedagógiai folyóiratot indított, maga is tanított. A hatalom azonban nem nézte jó szemmel ténykedését, egy házkutatás után bezáratták iskoláját és betiltották folyóiratát.

1862-ben házasságot kötött Szofja Andrejevna Bersszel, egy moszkvai orvos lányával. Tizenhárom gyermekük született. Házasságuk első időszaka boldog volt, a nagy művek születésének ideje ez: Háború és béke (1863–69), Anna Karenina (1873–78). Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik e kér műve miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll. Az 1880-as években a lét értelmének, a helyes emberi magatartásformáknak, az Istennel való kapcsolatnak a kérdései foglalkoztatták. Hitt a világ átalakíthatóságában, amit szerinte legfőképpen az egyes ember személyes megtisztulásának útján lehet elérni. Erkölcsi-vallási nézeteinek, az ún. tolsztojanizmusnak számos követője akadt, családja azonban értetlenül fogadta nézeteit, a pravoszláv egyház pedig mint hamis tanítót kiközösítette. 1881-ben a család Moszkvába költözött. Ekkor már elmélyült a szakadék Tolsztoj és családtagjai között. Egyre nagyobb felelősséget érzett a szegények, a nyomorultak és a kiszolgáltatottak iránt, szinte személyes bűntudat gyötörte sorsukért. Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. Ha az egyes ember megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa. Gondolatai nyomon követhetők regényeiben és elbeszéléseiben. A népművelés és népoktatás ügye ebben az időszakban ismét életének meghatározó eleme lett. E korszak kiemelkedő alkotásai az Ivan Iljics halála (1882–86), a Kreutzer szonáta (1887–89) és Az ördög(1889–90) című művek. 1891-ben úgy határozott, hogy lemond birtokáról, magánvagyonáról, valamint az 1881 után készült munkák szerzői jogdíjáról. Családja értetlenül fogadta döntését, felesége sem tudott azonosulni erkölcsi motivációjával.

Harmadik nagy regénye, a Feltámadás az erkölcsi megtisztulás és felemelkedés példázatává vált. Tolsztoj csaknem tíz évig dolgozott utolsó regényén, eközben vallásfilozófiai értekezést – Isten országa bennünk van (1893) – is írt. 1901-ben gyógykezelésre a Krímbe utazott, itt találkozott Csehovval és ismerkedett meg Gorkijjal is. Életének utolsó évtizedében betegsége ellenére aktív volt. Néhány jelentős irodalmi mű is kötődik ehhez a korszakhoz: ekkor született a Bál után (1903), az Isteni és emberi dolgok (1906) és a Hodinka(1910) című novella. Családjával azonban egyre inkább megromlott a kapcsolata, menekülni akart a fojtogató meg nem értettségből, le akart számolni régi életével.

1910. október 28-án titokban elhagyta Jasznaja Poljanát, de útja közben megbetegedett, s egy Asztapovo nevű vasútállomás mellett halt meg 1910. november 7-én.

Ajánló

  ZenesznekSzulettek

Keresés