karinthy ferencKossuth-díjas magyar író, drámaíró, dramaturg. Budapest született 1921. június 2-án. Apja Karinthy Frigyes, anyja Böhm Aranka volt. Féltestvére, Karinthy Gábor költő apja előző házasságából született. Írói tehetségét, humorát, a csínytevést, a játék szeretetét édesapjától, túláradó életkedvét pedig édesanyjától örökölte.

A Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezsőtől Móricz Zsigmondig szinte mindenki. Irodalmi nevelését elsősorban nem az édesapja, Karinthy Frigyes, hanem a baráti kör segítette, Devecseri Gábor, Szendrő József, Szilágyi János György és Szerb Antal voltak a mentorai. Életművére mindvégig jellemző a groteszk elemeket is alkalmazó realizmus.

„Nagyon nem akartam író lenni. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző, tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem. Én mindig kihívom az összehasonlítást azzal, hogy a világon vagyok, ha leírom a nevem, leírok egy sort, akár egy rövid karcolatot, kihívom az összehasonlítást: van-e olyan jó, eléri-e, megüti-e vagy messzi marad az apától? Van azért valami nagyon eleven Karinthy-hagyaték, amit, ha akarom, ha nem akarom, nem tudok kilúgozni az idegeimből. A humor iránti rendkívüli érzék.”

1927-1935 között a Damjanich utcai német birodalmi iskolában tanult. Gyermekéveinek nyarait Siófokon és Nógrádverőcén töltötte. 1935-től a Reáltanoda utcai Eötvös reálgimnáziumban tanult, ott is érettségizett le 1939-ben. Már 1937-ben országos ifjúsági válogatott vízilabdázó volt. Édesapja, Karinthy Frigyes 1938-ban halt meg. 22 évesen jelent meg első regénye, a Don Juan éjszakája, melynek sikere végül az írói pályára terelte. Az érettségit követően 1941-ben a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-angol-olasz szakára iratkozott be. A háború idején Ferencnek kellett a családfenntartóvá válnia, kis zsinegüzletet működtetett az egyetem mellett, amelynek jövedelme elegendő volt a létfenntartáshoz. Katonának nem vonult be, hamis papírokkal bujkált az ostromlott fővárosban, édesanyja 1944-ben meghalt Auschwitzban. Eközben írta a Szellemidézés című regényét. 1945-ben házasságot kötött Boros Ágnessel és megszerezte diplomáját is. Nyelvészetből doktorált „summa cum laude” minősítéssel.

1947-ben ösztöndíjas volt Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. 1948-ban Baumgarten-díjat kapott, a következő évben pedig megszületett a fia, Karinthy Márton. Az ötvenes években a Szabad Nép és a Nemzet munkatársa volt, valamint dramaturgként dolgozott a Nemzeti Színházban és a Madách Színházban. 1960-1970-ig az FTC úszó- és vízilabda-szakosztályának elnökeként tevékenykedett. 1965-től tíz éven át a Miskolc, Szeged és a Debrecen város színházaiban, mint dramaturg dolgozott, alkotott.

Karinthy szenvedélyes és tudatos utazó volt, hihetetlenül érdekelte a jövő, elutazott Amerikába és Japánba, a technika országaiba. Megtapasztalta a nagyvárosok kollektív neurózisát, a túlnépesedést és az ezzel együtt járó elmagányosodást, az uniformizálódást. Ettől félt, ennek volt ádáz ellensége. 1968-1969-ben amerikai meghívásnak tett eleget, New Yorkban, Los Angelesben tartott vendégprofesszori előadásokat. 1971-ben Japánban és Egyiptomban járt. 1972-ben ismét az Egyesült Államokba utazott feleségével, fél évet töltött ott az iowai íróprogram vendégeként. 1973-ban a szovjet írószövetség meghívására Szibériába látogatott. 1974-ben újra Amerikába utazott, Oklahomába, a Books Abroad nemzetközi irodalmi díj zsűrijébe, majd egy ausztráliai meghívásnak is eleget tett néhány egyetemi előadás erejéig. 1976-ban írószövetségi meghívásra Kubába látogatott. Írói világa sokat gazdagodott ezeknek az utazásoknak a nyomán. 1978-ban szerepelt a saját életét, utazásait és élményeit feldolgozó, apró jelenetekből készült Földünk és vidéke című tévéfilmben. 1979-ben indult el Karinthy Ferenc műveinek gyűjteményes sorozata. Fontos kortörténeti dokumentum az 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben adtak ki.

Írói munkásságáért 1950-ben, 1954-ben és 1970-ben József Attila-, 1955-ben Kossuth-díjat, 1987-ben Karinthy Frigyes emlékgyűrűt kapott, 1991-ben pedig 70. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetéssel jutalmazták.

A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Életének utolsó évtizedét beárnyékolta betegsége, erősen depressziós volt. 1992. február 29-én halt meg Budapesten.

Ajánló

  semmitteves

Keresés